Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt:
„Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az
eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit
akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus
erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban
visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés:

Valami történt Lourdes-ban
Szomorúan olvastam a híreket az elmúlt napokban, hogy a világ egyik
leghíresebb Mária-kegyhelyét, a franciaországi Lourdes-ot elöntötte az
árvíz, mert a kegyhely közvetlen közelében húzódó kis folyó a hatalmas
esőzések miatt megáradt. Elszorult szívvel néztem a képet, hogy a
jelenések helyszíne, a massabielle-i barlang, ahol Bernadette Soubirousnak
1858-ban megjelent a Szűzanya, több mint egy méteres vízben állt. Az
elmúlt napokban a sártengertől megtisztították a kegyhelyet, amely most
már újra fogadja a zarándokokat.

Nem a hírről szerettem volna beszámolni jelen elmélkedés keretében, hanem
arról, ami ennek kapcsán eszembe jutott és a mai vasárnap evangéliumához,
a vak meggyógyításához kapcsolódik. Évekkel ezelőtt jártam Lourdes-ban.
Abban az időben a világosság rózsafüzérének titkaihoz szabadtéri
állomásokat állítottak fel. Az utolsó tizedet egy nagy sátorban az
Oltáriszentség előtt lehetett imádkozni. Méltó hely volt ez ahhoz, hogy a
zarándokok imádkozzanak Jézushoz, „aki az Eucharisztiában nekünk adta
önmagát”. Miközben az imádságot végeztem, egy kisebb csoport érkezett,
10-12 vak embert vezettek segítőik a sátorba. Mielőtt nekiálltak volna az
imádkozásnak, egy vak embert segítettek a felolvasó állványhoz, aki
Braille-írásos kis könyvéből, a betűket ujjaival kitapintva német nyelven
felolvasta társainak az Oltáriszentség alapításának eseményét, az utolsó
vacsorán történteket. A felolvasó egy negyven év körüli vak pap volt.
Annyira megható volt a felolvasása, hogy a magam imáját félbehagyva
szájtátva hallgattam őt. Amikor másnap miséztem magyar zarándoktársaimnak,
az átváltoztatáskor, amikor a kenyér és bor átváltozik Krisztus testévé és
vérévé, eszembe jutott vak paptársam, aki minden nap elmondja a
szentmisében ugyanezeket a szavakat. Szemével nem láthatja a világot és
nem lát semmit a titokból, miként szememmel én sem láthatom a titkot, bár
én láthatom a világot. Mindketten hiszünk a titokban, hiszünk a csodában,
hiszünk Krisztus jelenlétében.

Amikor a mai evangéliumban szereplő vak koldus „Dávid fiának” szólítja
Jézust, ezzel kifejezi, hogy hisz abban, hogy ő a Messiás, hiszen abban a
korban azt vélték, hogy az eljövendő messiás Dávid király leszármazottja
lesz. Amikor Bartimeus Jézustól segítséget kér, ezzel kifejezi, hogy hisz
abban, hogy Jézus tud rajta segíteni isteni erejével. A gyógyítással, a
csodával Jézus az ő hitét jutalmazza meg. Amikor visszaadja a vak
szemevilágát, ezért mondja az Úr: „Menj, a hited megmentett téged.”

Idén, a Hit évében érdemes figyelnünk arra, hogy a vak szemeinek
megnyitása a nem hívők hitre jutását jelképezi. A hitetlenség, a
kételkedés sötétségét egyedül Isten képes eloszlatni, ő adja a hit
világosságát, a hit ajándékát. Jézus a nagy zaj közepette is meghallotta
Bartimeus kiáltását. Isten napjainkban is meghalja mindazok kérését, akik
a hit ajándékáért fordulnak hozzá. A hit az Isten-látás csodálatos
élményét adja az embernek, segítségével megláthatunk valakit, akit testi
szemünkkel nem láthatunk. Dobjuk el lelki vakságunk köntösét, a
hitetlenség hitvány ruháját és siessünk Jézushoz, aki a hit új ruhájába
öltöztet minket!

Befejezésül térjünk még vissza egy gondolat erejéig Lourdes-hoz! Milyen
érdekes, hogy éppen a Hit évének elején egy természeti csapásról szóló
negatív hír kapcsán még a nem hívők is odafigyelnek e kegyhelyre. Talán
ezt mondják most magukban: „Valami történt ott. Árvíz volt.” Az árvíz
hordalékát, a szemetet és a sarat néhány nap alatt eltakarítják. Utána
pedig ezt gondolják: „Valami történt ott. Egy csodás jelenés, amely hitre
ébresztett sokakat.” Talán éppen egy ilyen pusztító árvíz miatt figyel fel
valaki e Mária-kegyhelyre, utánanéz az egykori eseményeknek, az azóta
történt csodáknak, és ennek köszönhetően elindul a hit útján. A bölcs
embereket minden Isten felé vezeti.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor minden emberi hang és szó, lárma és zaj
között felfigyeltél a vak szavára, akinek hitvallása füledbe jutott. Ez
állított meg és késztetett arra, hogy meggyógyítsad őt, visszaadjad
szemevilágát. Hitét jutalmaztad meg ily módon. Te ma is meghallod, amikor
bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd meg lelki vakságunkat! Adj nekünk
hitet! Add nekünk a hit látásmódját! Add, hogy a hit megnyissa szemünket
és szívünket, és felismerjük mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Add,
hogy a hit erejével mindig a te utadon járjunk! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!