Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17
Elmélkedés:
Jézus nem csupán beszélt az Isten országáról, hanem gyógyító csodáival
egyértelmű jelét adta annak, hogy elkezdődött annak megvalósulása. A
példabeszédek sok szempontból rávilágítanak a Jézus által elhozott ország
mibenlétére és jellegére, a csodák pedig különleges erővel bizonyítják
annak jelenlétét. Isten országának megvalósulását és növekedését nem
gátolhatják az olyan régi törvények, mint például a szombati nyugalomra
vonatkozó előírások. Jézus nem törődik e szabályokkal, ha jót tehet és
megszabadíthatja az évek óta betegséggel küzdő asszonyt. Csodát tesz, mert
ezzel megmutatja, hogy szavaira láthatóvá válik mindaz, amit hirdet és
tanít.
© Horváth István Sándor
Kommentáld!