Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius
Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes
fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának,
Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás
főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a
pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a
bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek
könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját,
egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat
hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima
úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Lk 3,1-6

Elmélkedés:

Csendben, hangtalanul
A gyerekek ámulva nézik a színében az adventhez igazodó lila ciklámeneket
a templomban. Érdekes számukra, ahogy napról napra kinyílnak a növény
bimbói. Mindenki választott magának egyet és most versenyeznek, hogy kién
lesz több virág. Visszafojtott lélegzettel számolják a csodálatos
ciklámenek virágait a szentmise után, majd suttogva beszélik meg egymással
az eredményt. A gyerekek a szokásosnál is csendesebbek, nem akarják
semmiféle nesszel megzavarni a növények fejlődését. Zaj nélkül lépek
hozzájuk, s alig hallhatóan mondom: „Csendben nyílnak. Hangtalanul.” A
kisebbek talán most tapasztalják meg életükben először, hogy az egyszerű,
csodálatos dolgokhoz nem kell semmiféle lárma, zörej vagy zaj.

Advent 2. vasárnapján az evangélium pontos időmeghatározással kezdődik.
Annak rögzítésével, hogy kik voltak egykor az uralkodók a Római
Birodalomban és annak tartományában. Mintha csak egy történelemkönyvet
olvasnánk. Tényszerű felsorolása ez helyeknek, időknek és személyeknek,
hogy megerősödjön az olvasóban annak tudata, hogy itt most nem
mendemondáról fog hallani, hanem megtörtént eseményekről, valódi
személyről. Lukács evangélista számára valójában nem a felsorolt
uralkodók, a római császár, a helytartó és a fejedelmek érdekesek, hanem
Keresztelő János, aki Isten embereként lépett fel. János a pusztában élt,
oda kellett mennie azoknak, akik hallgatni akarták őt. Egykor az emberek a
puszta csendjében nem hallottak mást, mint Keresztelő János szavát. Ez a
szó az Isten törvényeinek útjára való visszatérésre szólította fel őket.
Arra, hogy megtisztulva készüljenek a Megváltó érkezésére, amely már
egészen közel van. A pusztaság csendjében megérezték bűneik súlyát. A
puszta csendjében megértették a bűntől való szabadulás, a bűnös élettel
való szakítás fontosságát. A pusztaság csendje megmutatta számukra a
bűntől való szabadulás útját.

Városaink, falvaink zajából jó volna nekünk is kivonulnunk egy csendes
helyre, egy lelki pusztába, ahol meghallhatjuk Isten küldöttének szavát.
Jó volna megtalálnunk a csendet. Az adventi vásárok forgatagában aligha
találunk rá. A hangos reklámok özönében aligha találunk rá a csendre. A
bevásárlóközpontok csalogató zenéjében aligha találjuk meg a csendet.
Pedig jó volna legalább egy kis időre csendet teremteni magunk körül és
magunkban, mert szükségünk van erre a csendre. Az Istent váró csendre. Az
Istent kereső csendre. A bűneimre rádöbbentő csendre. A bűnbánatot
ébresztő csendre. A szívünk mélyén megszólaló Isten csendjére. Isten
szabadító, megtisztító, megváltó csendjére.

Hiszem, hogy ezt a csendet bárhol meg lehet találni. Még egy autóbuszon,
vonaton vagy villamoson is munkába vagy iskolába menet. Igen, ott is meg
lehet találni ezt a csendet, ha az evangéliumot olvassuk vagy arról
elmélkedünk. Ilyenkor nem halljuk a forgalom zaját, észre sem vesszük az
emberek tülekedését, elhalkulhat minden zavaró hang. Hiszem, hogy még egy
munkahelyen is, gépek hangos zakatolása közepette, vagy a főnök fülünket
sértő hangos utasításai mellett is meg lehet találni ezt a csendet.
Hiszem, hogy az édesanyák még gyermekük hangos sírása közben is
rálelhetnek erre a csendre. Persze könnyebb belépni pár percre egy csendes
templomba és ott megtapasztalni az Istenre váró csendet, de hiszem, hogy
bármely más helyen is megtalálhatjuk ezt a csendet. Lelkünk csendjét.
Szívünk csendjét. A csendet, amelyet Isten teremt bennünk. Lehet hangos és
zajos a világ, az utca, a munkahely, még az otthonunk is, de Isten képes
csendet teremteni bennünk. Kérjük tőle a várakozás csendjét! Kérjük tőle a
reményteli, örömteli várakozás csendjét!
© Horváth István Sándor