Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme
drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét.
A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt
mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata
elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig
igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút
láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket:
„Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek.
Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,
és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott
meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
Mk 16,1-7

Elmélkedés:

Váratlan fordulat
Az evangéliumokat figyelmesen olvasva Jézus embersége és istensége
egyaránt elénk tárul. Megismerjük emberi születésének körülményeit,
ugyanakkor kinyilatkoztatást kapunk arról, hogy a mennyei Atya küldötte.
Találkozhatunk az emberrel, aki korának más tanítóihoz hasonlóan tanítja
az embereket, ugyanakkor tanításában felfedezhetjük az isteni tekintélyt
és igazságot. Bölcsessége felülmúlja az emberi képességeket, sokszor olyan
válaszokat ad kérdezőinek, amire más emberek sosem gondolnának. Csodáit,
gyógyításainak eredményeit megtapasztalhatták kortársai, de nem mindenki
látta meg bennük az isteni irgalmasság jeleit. Ahhoz, hogy emberségén túl
valaki istenségét is elismerje, hitre van szükség. A húsvéti esemény
helyes értelmezésének is ez a fordulópontja. Szenvedését és halálát hit
nélkül nem lehet megérteni, nem lehet benne értelmet találni, nem is
beszélve feltámadásáról, amely hitünk egyik központi titka.

Földi élete és azon belül nyilvános működésének három esztendeje alatt
Jézus számos olyan dolgot tett és tanított, amely magyarázatra szorult, és
ez az értelmezés néha nem kis gondot okozott az első keresztényeknek,
köztük mindenekelőtt maguknak az apostoloknak. Halála után néhány nappal
pedig olyan események történnek, amelyek még inkább magyarázatra
szorulnak, azaz az apostoloknak és a tanítványoknak nem állt érdekükbe
olyan dolgokat kitalálniuk, amelyeket sokszor maguk sem értettek. Jézus
feltámadása és azt követően feltámadt testében való megjelenései olyan
különleges események, amelyek hit nélkül értelmezhetetlenek.

Az evangéliumokban az első húsvéti beszámolók az üres sírról, az
elhengerített kőről, angyal kinézetű személyekről és a halott Krisztust
kereső személyekről szólnak. de Krisztus még nem szerepel bennünk. Először
csak olyan jelekkel találkozunk, amely különleges isteni beavatkozást
sejtetnek. Jézus holttestének eltűnése váratlan fordulatot hoz az
események sodrába. Erre még az apostolok sem számítottak. Nem gondoltak
arra, hogy a kereszthalál és a temetés után történhet még valami. Ezután
következnek a feltámadt Jézus jelenései az asszonyoknak, az apostoloknak,
majd a tanítványok nagyobb közösségének. Az evangéliumok nem csupán a
találkozásokat mutatják be, hanem a feltámadt Krisztus megjelenéseiről
szóló beszámolókból elénk tárul, hogy miként fejlődik mindazok hite, aki
küldetést kapnak arra, hogy a feltámadás hirdetői legyenek.

Az apostoli igehirdetés és a kezdődő egyház tanúságtétele nem csupán Jézus
feltámadásáról szól, hanem haláláról és feltámadásáról. A krisztusi
megbízottak helyesen ismerték fel e kettő szoros kapcsolatát és helyesen
ismerték fel mindkettőben a mennyei Atya szándékát és cselekedetét. Éppen
ezért az Egyház igehirdetése még a húsvéti ünnep alkalmával sem szólhat
csupán a feltámadásról és a feltámadás általi megdicsőülésről, hiszen
ehhez a szenvedésen és a halálon át vezetett az út. Bizonyára sokaknak
tetszene, ha a történetnek csak a könnyebb oldala vonatkozna rájuk, s
életük végén kereszthordozás, szenvedés és halál nélkül besétálhatnának az
üdvösségre. De ilyen nincs, mert a kereszt nélküli út egészen máshová
vezet. A húsvéti ünnep erősítse bennünk a hitet! A krisztus feltámadásába
vetett hitet és azt, hogy számunkra is van feltámadás!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Húsvéti szekvencia
A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
Krisztus ártatlan Bárány:
vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
„Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek.”
Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!