" Majd megöregszel és bánni fogod ,
Hogy bántasz , - Azt , amire büszke vagy ma .
A lelkiismeret majd bekopog ,
S nem lesz emlék , melyben magadra hagyna .
Lesz vén ebed s az melléd települ ,
Nappal pihensz majd , széken szunyókálva .
Mert éjjel félni fogsz , majd egyedül .
Árnyak ütnek a rezgő anyókára ...
Az öreg kutya néha majd nyafog ,
De a szobában csend lesz , csupa rend lesz :
Hanem valaki hiányozni fog .
A múltból ahhoz a magányos csendhez .
Majd tipegsz : S ha eleget totyogott
Rossz lábad , leülsz . Fönn aranykeretben
Áll ifjú képed . Hozzá motyogod :
Nem öleltem meg , hisz nem szerettem .
Mit is tehettem volna ? - Kérdezed .
De fogatlan szád már nem válaszolhat :
S ki a nap előtt lehunyod szemed ,
Alig várod , hogy feljöjjön a holdad .
Mert ha elalszol , ugrál majd az ágy .
Mint a csikó , hogy hámot levesse .
S a félelem tűnődik nem a vágy ,
A fejedben : Szeress - e , Ne Szeress - e
Magadban döntöd el . Én fájlalom ,
Hogy nem felelhetek ha kérded : Él - e .
Mert elfárad bennem a fájdalom ,
Elalszik mint a gyermek , s én is véle ..."...
............( József Attila )......................
Kommentáld!