MÁJUSI ÉNEK

Csobog már a kis patak,
Zöld a lomb, a rét;
Méhe zsong, virág fakad,
Szello zúg mesét.
Illat száll, madár dalol,
Felhotlen a táj.
Halljátok-e gyermekek?
Hív a napsugár!

Hív az erdo, hív a völgy,
Hív a szép határ:
Menjetek vidulni hát,
Míg virít a nyár.
Szedjétek gyümölcseit,
Míg felétek int,
Míg az oszi hervadás
Itt nem lesz megint.

Ha megvirrad keleten
S fölsuhan a Nap,
Hálaima mondásra
Ne légy hallgatag;
És este se késlekedj
Fohászt zengeni
Ahhoz, ki a föld porát
Átmelengeti.

Ahhoz, ki a hó alól
Zöld tavaszt fakaszt
S tarka nyárrá buvöli
Halkan a tavaszt.
Ahhoz, aki oszt ad és
Oszre szép telet,
Áldásokkal hintve be
Földi életed.

József Attila: Május

A rengo lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyílt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
-mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hos népe gva vezeti
ágat lenget,
s o kézenfo szép gyermekét, a rendet!

Csanádi Imre: Májusdícséro

Mk torkát
megolájus,
mosolygó,
békádó,
gyöngyvirág-nyitogató,
cserebogár-zúgató.
Röptetsz
madarat,
meghozod
a nyarat,
pölyhös
fecskét,
cseresnfára yét!

Rákos Sándor: Aranyeso

Borús egek alatt, fagyosszentek csípos szelében,
lombok sötétjén az aranyeso füstje fölizzik.
Mennyi ragyogás! Aszkétikusan visszafogott
színek zenéjében micsoda szólam!
Üveghomályú téli reggeleken
mosoly reflektora süt így a nok szemébol.
Ragyogj, ragyogj szép tavaszi virágom, ragyogj csak!
Ragyogj túl a kerten, a sárrá omló utak borúján!
Nagy tanulság a te elszánt ragyogásod,
kivált nekem -
régóta fény nélkül didergek!

József Attila - Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!