„…Téríts meg engem, hogy megtérjek…” (Jeremiás 31:18)
Ha már belefáradtál
abba, hogy mindig te vagy az áldozat, olvasd el ezt: „Többé nem akarok
így érezni. Azt hittem, ha fájdalmam megérinti az ő életüket, jobban
fogom érezni magam. Nem így történt. Azt hittem, ha mindig a fejük
fölött függ majd, jobban leszek. Nem lettem. Azt hittem, ha mindenkinek
elmondom, hogy mit tettek velem, jobban érzem majd magam. Nem éreztem –
csak annyit értem el, hogy elveszítettem barátokat, és a fájdalom tovább
élt. Azt hittem, ha elismerik, hogy mekkorát hibáztak, attól majd
jobban érzem magam. Nem ismerték el, és én csak még rosszabbul lettem.
Azt hittem, ha megértem, hogy miért választok ilyen kapcsolatokat,
jobban fogom érezni magam. Ezért aztán elolvastam egy csomó könyvet, és
beszélgettem tanácsadókkal. De mindez nem használt, mert ekkor más
problémákat is felfedtem, és nem volt hozzá elég lelki erőm, hogy
feldolgozzam őket. Azt hittem, idővel jobban fogom érezni magam. Ez
valamennyit segített, de igazából nem gyógyultam meg, mert még mindig
sok olyan dolog volt, ami egy pillanat alatt elő tudta idézni a régi
emlékeket. Azt hittem, ha új házba, másik városba költözöm, ha új
állásom lesz, jobban fogom érezni magam. Nem így lett. Csak a lakcímem
változott meg, nem az, ami bennem zajlott.
Végül két olyan dolgot
tettem, ami működött; nem egyik napról a másikra, de ahogy lépésről
lépésre, türelmesen, kitartóan tettem, működött. Először: eldöntöttem,
hogy megbocsátok – és mindig újra megbocsátok, amíg a múltnak többé nem
lesz hatalma felettem. Másodszor: Istenhez kiáltottam »Téríts meg engem,
hogy megtérjek!« És Ő válaszolt imádságomra. A látásom kezdett
kitisztulni, a szívem gyógyulni kezdett. Miért? Mert végre, az, hogy
jobban vagyok, többet jelentett számomra, sokkal többet, mint az, hogy
áldozat maradjak.”
Kommentáld!