Meggyógyultunk
Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek
meghalván az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg.
(1PÉTER 2,24.)
Évekkel ezelőtt elhoztak egy asszonyt az egyik
alkalomra. Akkor már négy éve nem tudott járni, és az orvosok azt
mondták, soha többé nem is fog.
Leültem mellé, és kinyitva odatettem az ölébe a Bibliámat. Azt mondtam:
„Kérlek, olvasd el hangosan ezt a verset.” Ő hangosan elolvasta az
1Péter 2,24-et. Amikor befejezte azzal, hogy: „…akinek sebeivel
gyógyultatok meg”, megkérdeztem tőle: „a gyógyultatok meg múlt, jelen,
vagy jövő időben van?”
Sosem fogom elfelejteni, milyen hatást
váltott ki belőle. „A gyógyultatok meg, az múlt idő” — kiáltotta. „Ha
pedig mi meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam!” Egy gyermek
lelkesedésével és egyszerűségével fogadta el Isten Igéjét — nekünk is
így kell tennünk. Isten pontosan így mondja ezt az Ő Igéjében. Nem
ígéri, hogy meg fog gyógyítani minket, mert már gondoskodott a
gyógyulásunkról, majdnem kétezer évvel ezelőtt! A gyógyulás olyan
valami, ami már megvan nekünk Krisztusban. Az asszonynak felragyogott az
arca, felemelte a kezét, és azt mondta: „Dicsőség Istennek! Ó, Uram,
úgy örülök, hogy meggyógyultam! Uram, úgy örülök, hogy újra tudok járni!
(Pedig akkor még egy lépést sem tett.) Úgy örülök, hogy el tudom látni
magamat…” „Kelj fel és járj!” — mondtam. Ő meg talpra ugrott! Dicsőség
az Úrnak!
Megvallás: Az Ő sebeivel mi MEGGYÓGYULTUNK. Ha mi
meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam. Én egészséges vagyok. A
gyógyulás az enyém. Az enyém, most!
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél
Kommentáld!