„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?” (Lukács 24:32)
A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus
szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy
megkérdezzük magunktól:
„Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni
a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?”
Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy
elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy
felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha
úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne
lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam
el?” A válasz: nem szántál időt Istenre!
Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket
otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy
vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes
kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a
kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai
előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a
szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár
nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt
hozzánk az úton…?” (Lukács 24:32).
Isten megoldást vagy stratégiát
tud adni neked „útközben”, ami segíteni fog megoldani azt a problémát,
amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így
nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud
adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak
arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és
fogékony./Forrás: Mai ige/
Kommentáld!