„Nézzétek meg az égi madarakat!....” (Máté 6:26)
Az elkóborolt és elveszett ludakat mindig örömmel fogadják a
csapatban. Ez nem valami zártkörű klub csak az előkelők számára. Azok a
madarak, amelyek elszakadtak más csapatoktól az időjárás, baleset vagy
gyengeség miatt, mind teljes jogú családtagokká lesznek. A csapat
megváltoztatja terveit, átütemezi a célba érkezés idejét, vállal
mindenféle kényelmetlenséget azért, hogy alkalmazkodjon bármely
idegenhez, aki befogadást kér. Sok újonnan érkező piszkos, megtépázott
és alultáplált. De soha nem utasítják el őket. Ugyanígy Isten egyháza
sem különleges műalkotások múzeuma, hanem kórház azok számára, akiket az
élet megsebzett, sőt még azoknak is, akik maguknak okozták a sebeket.
Jézus azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és
meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). „Más
juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is
vezetnem kell… és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (János 10:16).
Krisztus legfontosabb feladatának tartja, hogy idegeneket toborozzon,
megmentsen és befogadjon nyájába. Azt mondod: „De ők nem az én fajtámból
valók; nem úgy néznek ki, mint én, nem úgy beszélnek, mint én, és az
illatuk is más!” És akkor mi van? Sem testi, sem lelki testvéreinket nem
mi választjuk meg, hanem Isten. Ha súrlódások vannak köztünk, az csak
dörzspapírhoz hasonlóan segít lecsiszolni rólunk az egyenetlen részeket.
Akarod látni, hogy milyen alapanyagból építi Isten az egyházát? Nagyon
meg fogsz döbbenni! „…igazságtalanok… paráznák… bálványimádók…
házasságtörők… fajtalanok… tolvajok… nyerészkedők… részegesek…
rágalmazók… harácsolók… ilyenek voltak közületek némelyek: de
megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus
Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által (1Korinthus 6:9-11).
Bevettek minket a csapatba, ahol tisztára mostak, ahol megszentelődtünk,
megigazulást nyertünk, és teljes jogú családtagnak tartanak!
Kommentáld!