| |
Mese a fiúról, aki kutya akart lenni....
(a mese után szabadon...saját szavaimmal, mert nem tudom merre van a valódi mese...)
Egy távoli vidéken élt egyszer egy kis család, apa , anya ,egy szál fiukkal.
Az apa a mezőn dolgozott, szántott , vetett , aratott, ebből tartotta el családját.
A fiát mindig magával vitte a földekre, hogy megtanítsa vele mindazt, amit ő a saját apjától tanult.
Ez a fiú nem volt túlságosan szorgalmas, nem fűlt a foga a munkához.
Volt egy kutyájuk, aki szintén elkísérte őket minden útjukra.
Míg ők dolgoztak, a kutya pihent egy árnyas fa alatt.
Egyszer a fiú eképp szólott: - Édesapám, de jó ennek a kutyának...egész
nap csak alszik, mégis mindenki szereti, etetjük őt, kényeztetjük. Ha én
egyszer kutya lehetnék....!!!!
- Fiam, ha te kutya szeretnél lenni, semmi akadálya. Heveredj le mellé a fa alá, én meg megcsinálom egyedül a mai munkát.
A fiúnak se kellett kétszer mondani. Egy szempillantás alatt a kutya
mellett feküdt, elterült a magas fűben, még a kalapját is a szemére
húzta.
Az apa meg robotolt estig, szakadt róla a verejték, hajtotta a munkát, hogy estére kész legyen.
Elérkezett az este, kidugta aranyos fejét az esthajnalcsillag is, mire az ember kész lett mindennel.
-No fiam, mehetünk haza, szólt az apa és elindultak hármasban hazafelé.
Még csak a kiskapuban voltak, mikor is a fiú hatalmasat szippantott . A levegőben sült csirke illata szállt.
- Édesapám! Érzi ezt a csodás illatot! Anyám nagyon vár már minket!
Az anya föltálalta a ropogósra sült csirkét és asztalhoz ültek.
Az volt a szokás náluk, hogy először az apa szedett, mert hát ő tartotta el a családot, s megillette ez a tisztelet.
Rakta a csirkét , rakta, mindet kirakta a saját tányérjába. Majd egy
kövér combot átrakott a feleségének , és jó étvággyal falatoztak. A fiú
csak nézte, nézte, de szólni nem mert. Nyelt közben nagyokat, gondolta
az utolsó kis szárnyat csak meghagyja neki az apja.
Nem sok idő telt el, s mindent befaltak, a férj és a feleség. Csak egy nagy rakás csont éktelenkedett az asztal közepén.
Ekkor így szólt az apa a fiához: - Fiam, vidd ki a csontot a kutyának,
és osszátok el, de igazságosan ám! Mindketten egyforma adagot
érdemeltek.
A fiú egy szót se szólt, összeszedte a csontokat, s kiballagott az udvarra.
Mikor visszajött, lógó fejét kissé felemelte, az apja szemébe nézett és
csupán ennyit szólt: -Édesapám, nem akarok én többé kutya lenni,
szeretnék inkább ember maradni, olyan , amilyen édesapám.....
Soha többet nem kellett a fiúra rászólni, hogy dolgozzon. Becsületes , dolgos ember vált belőle.
|
Kommentáld!