„De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lukács 14:18)
Annyiféle kifogást tudunk felhozni. Mintha könyvből olvasnánk
őket! Lukács evangéliumának 14. részében Jézus három emberről beszél,
akik meghívást kaptak egy menyegzőre. A bibliai időkben az első
meghívást általában hónapokkal az esemény előtt elküldték, aztán később
még küldtek egy emlékeztetőt is. Egy esküvő sokba került, ezért nagy
megtiszteltetésnek számított, ha meghívtak rá valakit, a meghívás
elutasítása pedig sértés volt. Hozzánk hasonlóan a történetben szereplők
is elfoglalt emberek voltak. Ám tény az, hogy egyszer már elfogadták a
meghívást. Aztán az utolsó percben az egyikük ezt mondta: „…épp most
vettem földet, ki kell mennem, hogy megnézzem…” (18. vers NLT). Abban az
időben a birtokvásárlás összetett, időigényes ügylet volt, és a
vásárlónak jellemzően bőséges lehetősége volt megtekinteni a birtokot az
adásvétel véglegesítése előtt. Ez az ember hagyta, hogy vagyona
visszatartsa. A következő ezt mondta: „…Öt iga ökröt vettem, és ki
akarom próbálni őket…” (19. vers NLT). Ez az ember bérszántásból élt,
így kipróbálatlan ökröket venni olyan volt számára, mintha mi autót
vennénk anélkül, hogy elvinnénk egy tesztkörre. Ő engedte, hogy a
karrierje visszatartsa. A harmadik ezt mondta: „…Most nősültem, azért
nem mehetek” (20. vers); más szavakkal: „Megházasodtam, megállapodtam...
részemről ennyi a történet!” Ezt az embert a személyes kapcsolatai
tartották vissza. Jézus itt a farizeusokhoz beszélt, és mondandójának
lényege ez volt: „Ti Istentől személyre szóló meghívót kaptatok, és
semmibe vettétek!”
Ez nem azt jelenti, mintha vádolnánk a karriert,
a vagyont vagy a kapcsolatokat – a lényeg, hogy a jó ne tegyen minket
vakká arra, ami a legjobb! Összegzésül: „Mind mentegetőzni kezdtek”, de
mindegyiküknél kiderült, hogy milyen dolgok vagy vonzalmak voltak a
kifogások valódi okai. Ezért mondja Isten: „Az odafennvalókkal
törődjetek, ne a földiekkel!” (Kolossé 3:2)
Kommentáld!