A legnagyobb áldás, amelyben Isten az embert részesíti az, hogy elválasztja bűnétől.
Mit is mondunk a másiknak amikor úgy köszönünk el, hogy Isten megáldjon?
Hirdetjük, hogy Isten áldást akar adni, hiszen ő az áldás forrása.
Kérhetünk áldást mások és magunk számára, de az áldást mindig az Úr
adja.
Amikor azt mondjuk áldom az Urat, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy dicsőítjük, hálát adunk neki.
Az Ároni áldásban Isten megbízásából egyik ember a másiknak kívánja,
hogy legyen rajta Isten áldása, ami nem más, mint mindaz a jó amire neki
szüksége van.
Egy rövidke történet arról, amikor Pió atya áldást mondott és megtörtént a csoda.
Mi igen messziről jöttünk
Gemma pupillák nélkül született. A legavatottabb szemészek kijelentették: teljesen reménytelen eset.
Amikor hétéves lett, a nagyanyja magával vitte San Giovanni Rotondóba az
ártatlan és igen szerencsétlen gyermeket. Részt vettek Szent Pio atya
hajnali szentmiséjén.
A szentmise végén a leányka halk hangot hallott bensejében: Gemma,
gyere ide hozzám! A nagymama kezénél fogva vezette a sápadt, remegő
gyereket a tömegen keresztül. A Padre az oltár lépcsőjén várta, és
szeretettel kérdezte: Szeretnél első áldozó lenni? Szeretnék, atyám!
Pio atya azonnal visszatért a sekrestyébe és meggyóntatta, utána
megáldoztatta.
A nagymama mindent élénken figyelt. Odahajolt a kislányhoz, és
megkérdezte: Kértél valami kegyelmet az Úr Jézustól? Nagymama, én
elfelejtettem kérni... - sóhajtott Gemma. Erre a nagymama szemét
törölgetve Pio Atyához fordult: Atya, kérem, mi igen messziről jöttünk,
és... Padre Pio jóságos melegséggel szakította félbe: Szeretném a kis
Gemmát megáldani... Megáldotta, majd megsimogatta az arcát e
szavakkal: Légy igen jó kislány!
Abban a pillanatban a kislány arca teljesen megváltozott, az élettelen
szemek életet sugároztak, a gyermek felsikoltott: Nagymama, látok!
Először Isten emberét látta, aki boldogan mosolygott rá, miután
megáldotta, aztán az oltárt, nagyanyját, látta a zsúfolásig megtelt
templomot, és a vele zokogó tömeget, mely könnyes szemmel magasztalta
Isten dicsőségét.
(Blanár Mihály: Pio Atya, a titokzatos karizmatikus. Testvéri Szolgálat Alapítvány, Esztergom, évszám nélkül. 104-105.o.)
Kommentáld!