Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra.

A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt:
- Mi az, hogy élet?
Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsa szólalt meg:
- Az élet nem más, mint állandó kibontakozás...
A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve, itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott:
- Az élet csupa nyalánkság és boldogság!
Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül:
- Az élet csak munka és vesződség!
A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta:
- Nem! Az életben a munka és szórakozás váltogatja egymást...
Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból:
- Az élet a sötétség elleni állandó harc.
Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét:
- Az élet csupa könny, semmi más...
És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat:
- Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem... - mennydörögték.
Fenségesen körözött az erdő felett a sas:
- Az élet felfelé törekvés! - kiáltotta a magasból.
A vén széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába:
- Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt...
Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly:
- Az élet - kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak...
De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csendje borult a tájra.
Csak egy mulatságból hazafelé tartó fiatalembert lehetett látni, aki a sok tánctól kimerülten leült a nyírfa alá, és mintha a pintyhez szólna, felsóhajtott:
- Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése.

De hamarosan az ébredező hajnal üzenet keltegette az erdőt:
- Én az új nap hírnöke vagyok. Szeretném lezárni a vitát. Szerintem az élet nem más, mint az örökkévalóság előhírnöke.

(Svéd mese)