Mi lesz? Hogyan lesz? Hogyan fogom megoldani, megélni, tülélni? Hogyan fogom venni az akadályokat, az újat, azt, amiben még nincsen tapasztalatom? És mi lesz, ha nem sikerül, ha nem úgy sikerül, ha kudarcot vallok?
Ismerős kérdések, ugye? Hányszor és hányszor feltetted már magadnak hangosan, vagy csak a gondolatok szintjén, és az aggodalom megszokott érzése kerít minduntalan hatalmába. Félelem az ismeretlentől vagy épp attól, amit nagyon is jól ismersz. Egy szorító érzés a gyomor tájékán, egy ideges mozdulat, mellyel hajadból csinálsz századjára is szénaboglyát. Körömrágás, ujjropogtatás, dobolás a földös egyik-másik-mindkét lábaddal.
Félsz, mert tudod nagyon jól, milyen a bukás. Milyen, amikor a padlón fekszel, amikor nem sikerült, és már ennek a lehetősége is megemeli pulzusszámodat. Félsz, mert ismered önmagadat, és annyiszor elhitted már, hogy ez lehetetlen. Félelem, mert a holnap néma, és nem tudod, igazán mi is vár rád. Bénultnak érzed magad, és nem bízol a győzelemben.
Ma reggel Isten szeretne különlegesen erőt önteni szívedbe. Ma reggel szertné, ha egy kicsit azokra is néznél, akik előtted jártak, akik már végigküzdöttek egy közel sem rózsaszín életet, és a végén győztesként tették le a lantot. Közülük egy sem a saját erejével, képességeivel, jó tulajdonságaival nyerte meg a csatát, hanem Istennel az oldalán.
A fiatal pásztorfiú elsősorban Őt vitte magával, amikor síkra lépett a félelmetes Góliáttal szemben. A próféta imájára Tőle jött tűz az égből, és mutatta meg egy egész ország előtt, ki is az igaz Isten. Az egyszerű halászembernek is Ő adta szájába a szavakat, melynek hatására ezrek ismerték fel, hogy Jézus volt a Messiás. A megvetett, halálra ítélt nő az Ő erejével tudptt új életet kezdeni.
Isten nem változott az évezredek folyamán, és azt a támaszt, jelenlétet, amit ezeknek a hősöknek biztosított, neked is megadja, ha elfogadod. Hát nézz hittel, bátran az előtted álló, kérdőjelekkel teli hétre, és mondd ki: Nem vagyok egyedül. Isten velem van, győzni fogunk!