Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni...-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A
fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon
miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb
Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly
erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly
gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki,
ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más
feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját
panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit
mindig és minden körülmények között szereti, akkor is, ha a gyermek őt
mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden
hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi
oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam
neki, hogy tudja, egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha
próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla
szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki,
hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ
belőlük, amennyire csak szüksége van.
Egy nő szépsége tehát nem a
ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, de még nem is
attól, ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel,
mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
Kommentáld!