Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, megetettél egy kóbor cicát.
Ebből megtanultam, hogy szép dolog, ha gondoskodunk az állatokról;
és a kedvenc sütimet készítetted el. Megértettem, hogy az életben apró dolgok is válhatnak különleges ajándékká;
..ebédet főztél, és elvitted egy beteg ismerősünknek. Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell.
... idődet és pénzedet olyan emberekre szántad, akik rászorulnak.
Megértettem, hogy akiknek többjük van, adniuk kell a sajátjukból
azoknak, akiknek kevesebbjük van.
Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál. Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok, és szeretsz engem.
.... könnyek szöktek a szemedbe. Megértettem, hogy az életben
érhetnek fájdalmas dolgok is, és nem baj, ha ilyenkor sír az ember.
Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk,
elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni.
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak. Szerettem
volna így szólni: Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről te nem is
gondoltad, hogy látom!"
Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álmomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)
Kommentáld!