Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A
farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba
áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert
megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs
szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem
gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg
nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a
szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat.” Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Lk 15,1-10
Emberi szemmel felelőtlennek tűnhet, ha egy pásztor otthagyja a nyájat,
hogy egyetlen bárányt megkeressen. De csak a kívülálló számára! Könnyen
azt mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a többi állatot!
A jó pásztor számára azonban minden rábízott bárány fontos. Ennyire
végtelen Isten irgalma, aki mindenkit üdvözíteni akar és mindenkinek
megbocsát. Az irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az elveszetteket,
keressen bennünk, akik a bűneink tövisbokrában vergődünk, vagy elgurult
pénzként heverünk vétkeink porában. Isten elindul felénk, hogy megtaláljon
minket, tékozló gyermekeit, és visszavezessen házába.
Kommentáld!