a finom selyemre és csipkékre. „Akkor vette, A barátom kinyitotta a felesége komódját és egy csomagot húzott ki belőle, ami selyempapírba volt csomagolva. Ez nem egy egyszerű csomag,ez fehérnemű. Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha.” Egy "különleges alkalomra tartogatta. Rendben, azt hiszem ez lesz a megfelelő alkalom. Odament az ágyhoz és odatette a fehérneműt többi holmihoz amit a temetésre akart vinni. A felesége épp akkor halt meg, felém fordult és azt mondta: „semmit ne tartogass egy különleges alkalomra. Minden nap amit élsz egy különleges alkalom.

Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, mennyire megváltoztatták az életemet.Ma már többet olvasok kevesebbet takaritok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat. Anélkül,hogy észrevenném a kertben a gazt. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebb időt dolgozva. Megértettem,hogy az élet együttes történések élvezése kell,hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom minden nap. Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek ,ha úgy döntök és úgy van kedvem. Már nem rakom el az új parfümöm különleges alkalmakra,használom mindig amikor csak akarom. A szavak mint az "egy napon......"és a "majd legközelebb...." kezdenek eltünni a szótáramból. Érdemes megnézni, meghallgatni, vagy csinálni most.

Nem tudom mit tett volna a barátom felesége ha tudta volna, hogy nem lesz itt holnap amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom, hívta volna a családját,vagy a közeli barátait. Talán felhívta volna pár régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat. Arra gondolok, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence. Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok amiket sajnálnék ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva.

Bántana,hogy elszalasztottam a lehetőséget, hogy lássam a barátaimat, akiket meg akartam keresni „egy napon”. Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket „majd egyik nap” meg akartam írni. Bántana és szomorú lennék,mert nem mondtam a testvéreimnek a szüleimnek,hogy szeretem őket.

Most próbálok nem késlekedni,továbbküldeni,vagy elrakni semmit ami nevetést, jókedvet adhatna az életünknek. Mindig azt mondom magamnak, hogy ez egy Inap. Minden nap,minden óra,minden perc....különleges.