A BÉKE SZIGETE

MINDIG LEGYÜNK KÉSZEN!

12 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak
ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok
vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő
így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”
Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:
Az Úr érkezésére való várakozásról szóló beszéd folytatásában egy olyan
példabeszédet mond el Jézus, amely szembeállítja az okosak előrelátását
a balgák felkészületlenségével. Ezt jelképezi, hogy egyesek visznek
magukkal olajat lámpásaikhoz, de a többiek nem. A késve érkező vőlegény
lakomájára csak a felkészültek tudtak idejében bemenni. A többiek, akik
időközben elmentek olajért, kinnrekedtek, s visszaérkezvén hiába kértek
bebocsátást. A történet középpontjában a vőlegény áll, akinek jövetelét
várják, aki megérkezik, s aki együtt ünnepel a felkészültekkel.
Jövetelének idejét nem lehet előre tudni. Lehet, hogy hamarosan
érkezik, de lehet, hogy késik. Mindig legyünk készen érkezésére.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy
használjam e világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak
ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor
örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát