Mindenszentek 2013-11-01
Egyszer mindannyian elmegyünk!
Emlékezzünk szeretteinkre, nyugodjanak örök békében!
Egyszer mindannyian elmegyünk
Egyszer mindent itt hagyunk
Mégis, milyen mohóak vagyunk
Amikor felnőtté válunk!
Életünk folyamán gyűjtünk
Amit kaptunk, amit megszereztünk
Két kézzel görcsösen ragaszkodunk
Jobban védjük, óvjuk, mint életünket!
Tudjuk mindannyian minden múlandó
Amiért küzdünk, dolgozunk, ragaszkodunk
Lehet maga a legnagyobb gazdagság
Szomorú azt nézzük amíg élünk, minél több legyen!
Sokfélék vagyunk, külümbözőek mint emberek
Természetesen mindez nem vonatkozik mindenkire
Vannak nagyon szegények, éheznek, fáznak, nélkülöznek
Mégis elégedettek mindazzal amit számukra az élet adott!
Vannak akik úgy tesznek semmilyük sincsen
Koldulnak, könyörögnek, markukat tartsák
Kéregetnek mindenkitől, adjanak részükre
Szánalmat kelt az emberben az ilyenek
Közben meg dúsgazdagok, pénzük rengeteg van!
Sokan érzem, mégis vannak olyanok
Akik elégedettek, azzal amijük van
Ők tudják, mindazt ami van javuk
Nem vihetik át a másvilágra!
De a temetők szavak nélkül
Beszélnek üzennek nekünk embereknek
Vegyük észre mondják, hogy mik vagyunk
Porból lettünk, és egyszer mi is porrá válunk!
Ők ma is üzennek mindenkinek
Ne akarjatok mindent vinni, megtartani
Mi sem tudtuk, de itt ahol vagyunk fenn
A mennyek országában, most vagyunk leggazdagabbak!
Higgyétek el, nekik, amit mondanak, üzennek
Ők már mindezt tudják, legyünk emberek szerények
Életünkben, ne akarjunk mindent görcsösen megtartani
Azok a boldogok akiknek lelkük, szívük tiszta!
Szerények, nem akarnak többet
Elégedettek mindazzal amit adott
Részükre az élet, az ilyen emberekben
Él a tiszta őszinte önzetlen szeretet
Dúd gazadok lesznek, egyszer odafenn!
Emlékezzünk tisztelettek mindannyian
Eltávozott szeretteinkre, méltóan
Adjuk meg részükre, gyújtsunk gyertyákat
Közben mondjuk értük szívből egy imát!
Nyugodjanak örök békében!
Kommentáld!