Az elmúlt időszakban rengeteg embert fújt felém a szél és egyre inkább
azt látom, hogy sablonokban éltek. Sablonok alapján próbáltok boldogok
lenni. Egyszer dobd el a világot magad körül és nézz mélyen a lelked egy
kicsiny szeletébe.
Miért van az hogya leg aki bold
ogabbnak tűnik,
valójában legbelül magányos? Szerepeket játszotok, szerepeket amiket a
környezetetektől másoltok, azt remélve, hogy jobb lesz. Így mindig ott
lesz az űr szívedben, z lenni,
pedig egyszerű a képlet, ha önmagad tudsha elfogadod magad, a világ is szeretni fog és semmi szükség a
szerepekre, sablonokra. Miért fog a világ szeretni? Te magad vagy a
világ!
Ha önmagad szereted azzal a világot is, hisz minden amit
megélsz az a te világod, azt senki nem fogja úgy látni és érezni mint
te, ha te szépnek látod, iszép s lesz, minden rajtad múlik. A
környezeted azt mondja, higgy a vallásban, higgy Istenben, higgy ebben
és abban vagy szimplán ne higgy semmiben. Sem
az iskola, sem a vallás nem arra tanít, hogy magadban higgy. Mivel nem
magadban hiszel, hanem másban keresed azt, ami kitölti a belső űrt,
kétségbeesetten sablonokba menekülsz. A kapcsolatoktól is azt várjátok,
hogy a másik fél kiegészítsen. Ne azért szeresd a párod mert ő
önbizalmat ad neked, azért szeresd aki, ne azért amit ad. Ahogy egy
kedves barátom mondja, ne a szolgáltatásokért szeresd a másikat.
Pedig a legtöbben ezt teszitek. Kívánom nektek, hogy egyszer feltétel
nélkül tudjatok szeretni, az teljesen más minőségű szeretet lesz. A
kutyák sem azért szeretik a gazdájukat mert kapnak enni, egyszerűen csak
szeretnek, ilyen egyszerű lenne ez, ti mégis mindent feltételhez
köttök. Ha ezeket átgondolva úgy érzed, rád nem vonatkozik, gondold át
még párszor hogy mire is vágysz legbelül.
Kommentáld!