Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
.
Egy
napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden
osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek
mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a
legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a
nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki
elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot
átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét
fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a
tanulótársak írtak róla.
Hétfőn minden tanuló
megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett.
"Tényleg?" - hallatszott a suttogás. "Nem is tudtam,
honyire kedvelnek" -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki
nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a
diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel
beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat
elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és
a társaikkal.
Néhány
évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a
tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot
megtöltötte a sok barát.Egyik a másik után - akik
szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a
koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor
végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt,
az egyik koporsóvivő katona megszólította: "Ön a
matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igent bólintott.
Erre a fiú azt mondta: "Mark nagyon gyakran beszélt
magáról." A temetés után összegyűltek Mark régi
osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel
láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
-"Valamit
szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy
pénztárcát a zsebéből. "Ezt találták, amikor a fiunk
elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni."
A
pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet
nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és
széthajtottak már. A tanárnő - anélkül, hogy odanézett
volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak,
amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
osztálytársak írtak Markról.
-"Nagyon szeretnénk
Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak"
- mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark nagyon
megbecsülte."
A
többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.
Charlie elmosolyodott és azt mondta: "Nekem is megvan még a
listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm." Chuck
felesége, pedig így szólt: "Chuck megkért, hogy a listát
ragasszam be az esküvői albumba." "Az enyém is megvan még" -
mondta Marily. "A naplómban tartom". Ekkor Vicki, egy
másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta
a használattól megkopott és foszladozó listát a
többieknek.
-"Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki,
és hozzátette: "Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt
a listát."
Embertársainkkal való együttélésünkben
gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér
egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket
szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a
számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem
teszed meg, elszalasztottál egy csodás lehetőséget, hogy valami
kedveset és szépet tegyél.
Forrás Ismeretlen
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!