„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az
ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki
fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint
amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is.
Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre
számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan
és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta,
sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis
szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1).
Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére,
hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik!
J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen
megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a
legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem
csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban –
áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal
alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit
embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint
én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja
legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát
mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen
példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt
a helyzetet?”
* J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o./FORRÁS: MAI IGE/
Kommentáld!