"Az
igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta
víz, a szép táj, a nevető csecsemő - észre sem vesszük."
Figyelj! Lehet, hogy most is boldog vagy, csak nem tudod. Próbáld ki!
Elmondom,
mit tégy: hunyd le a szemed! Maradj egy kicsit csöndben - belül is.
"Állítsd le magad." Sóhajts. Sóhajtsd ki magadból a feszültséget, a
szorongást. Ne tervezz, ne akarj, ne remélj, ne sóvárogj. Ne is figyelj
magadra. Ne gondolj a tegnapra, a holnapra, az aggodalmaidra. Csak arra,
hogy MOST JÓ! LÉLEGZEM ÉS ÉLEK.
A lelked mélyéről, mint egy rejtett melegvízforrásból felbuzog valami
megmagyarázhatatlan jó érzés. Éld át kéjesen és hosszan - s aztán
amikor fölrebbentél, figyelj rám!
Tudod, milyen csodában voltál? Tudod, hogy örültél valaha annak az
állapotnak, amikor gyötrelemmel megszülettél, s végre azt érezted, hogy a
világon vagy? Amikor fájt valamid és elmúlt. Amikor sérült voltál és
meggyógyultál. Amikor visszajöttél a halálból. Amikor elalvás előtt már
nem érezted, hogy tested van, csak puhán lebegtél, álom és ébrenlét
között? Amikor gyerekkorodban fürödtél, és jó volt hozzád az anyád vagy
egy idegen. Esetleg fölfedeztél egy színes virágot. Amikor esett az eső
az szürke égből s gyerekfejjel nem azt érezted, hogy: "jaj"' - hanem
boldogan tapickáltál a buborékos tócsában és azt mondtad: "de jó!"
Vigyázz: a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker,
szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod
beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges.
Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a
boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez
a te mennyországod állapota.
Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle.
Lelke legmélyén minden ember boldog - csak nem tud róla.
Kommentáld!