"Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért."
Ez a baj. Ahogy a keleti bölcsesség mondja: a nem tudás az egyetlen bűn - ami lehet súlyos is, bocsánatos is, mindegy.
Amíg
nem érted, benne vagy, és addig ismételed, míg meg nem érted az okát.
Abban a pillanatban, amikor felvillan benned a megértés fénye - lehull
rólad az átok, megszűnik a nyomás, és más emberré válsz.
Elmondok egy több ezer éves történetet. Ez a hindu Mahabharátából való.
Az öt száműzött Pándava fivér étlen-szomjan menekül. Végre elérkeznek
egy tiszta tóhoz. A legifjabb már-már merítené az edényét, amikor
megszólal egy Hang:
- Állj! Csak akkor ihatsz a tó vizéből, ha felelsz a kérdésemre! De vigyázz! Ha téves a válaszod: meghalsz!
Az ifjú a Hang irányába fordult, s a Hang ezt kérdezte tőle:
- Mi a legjellemzőbb az emberre?
Az ifjú Pándava tudta a választ. Egy bölcs mondat volt a szent Védák
könyvéből. Azonnal meghalt. Ugyanígy járt a második, a harmadik és a
negyedik testvér is.
Négy halott hevert már a tó partján, amikor Judhisztíra is odalépett.
- Ha helyesen felelsz - szólt a Hang -, nemcsaka szomjadat olthatod, de a testvéreidet is föltámasztom. Mondd meg tehát: mi a legjellemzőbb az emberre?
És a fiú így felelt: - Az emberre az a legjellemzőbb, hogy semmiből nem tanul.
Ahogy ezt kimondta, a fivérei mind életre keltek s mohón ittak a tó hűs vizéből.
Így vagyok én is, te is, és túlzás nélkül mondhatom, ez a mondat
mottója lehetne minden történelemkönyvnek. Így van az egész emberiség.
Úgy működünk, mint egy számítógép. Ismétlünk, ismétlünk, ismétlünk.
Ha változtatni akarsz az életeden, először meg kell értened, hogy
miért alakult így. Mi az bennem, amitől valami nem sikerült? Miért
mindig a "NEM SIKERÜL" sikerül? Mit nem tanultam meg? Ki az a Varázsló
bennem, aki örökké a hibás programot működteti, és mindig csak a
kudarcban van részem?
Ha rájössz: életre kelsz.
Kommentáld!