Egyszer
volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt
együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál
zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága
étkészlet került az asztalra,úgy, ahogy illik.
A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért
kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a
menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban
megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a
nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy
evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű
tányér, és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra
tört. Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága
étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak
az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján
elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa
tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az
ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes
szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával.
Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a
nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört össze a konyha kövén. Az anya
már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az
asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez. Elkezdte
összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy
üljön le. A gyerek ránézett, és azt felelte. - Nem ülök le. Összeszedem,
és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti
is ebből a tányérból egyetek!
Kommentáld!