NAGYSZOMBAT (kereszténység)
(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)


A nagyszombat a húsvétot megelőző nap a keresztény naptárban.

Az anglikánok Easter Even-nek, Low Saturday-nek, a fülöp-szigetekiek Fekete Szombatnak vagy Sabado de Gloria-nak hívják, Csehországban az elnevezése Fehér Szombat.

Magyar elnevezése a nagyhétre utal, nagyszombat maga is része a "három szent napnak" (triduum sacrum): nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat.

Nagyszombaton az Egyház Krisztus sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Az oltár minden díszétől megfosztva áll. Nincs szent mise, az Eucharisztiát is csak a haldoklóknak viszik el.


Nagyszombat a húsvéti öröm ünnep kezdete.
Este kezdődik az ünnep a tűz szenteléssel (ez a VIII. századból eredő pogány szertartás),
ezt követi a kereszt víz-szentelés majd a vigília (éjjeli) mise, ez már a feltámadást ünnepli.


Húsvéti vigília

A vigília szertartása visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy lényegi része: a fény liturgiája, az ige liturgia, a víz szentelés és az áldozati liturgia (Eucharisztia).

A fény liturgiájában a fény köszöntő rítus az ókori lámpa gyújtás ősi szertartásából fejlődött ki.




A tűz szentelés a frank birodalomban már a 8. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. században vett át. Ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A húsvéti gyertyához kapcsolódó ősi szertartást ugyancsak a gall liturgia bővítette ki (a kereszt jelének, az év számnak és az alfa és ómega betűknek a bevésése, a tömjén szemek ráhelyezése.) Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét éjjelén is már az ős egyház gyakorlata volt. A vigília ünnepség koronája az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása.

A húsvéti vigília szertartása az évszázadok folyamán először nagyszombat délutánjára, majd nagyszombat reggelére került. XII. Piusz pápa 1955-ben helyezte vissza ismét a szombat esti, illetve az éjszakai órákra.

A húsvéti szent vigíliát követően az 5. századtól húsvét hajnalán volt még egy szent mise, a húsvéti ünnepi mise. A szent lecke után a 11. században vezették be a sequentiát, amelyben a feltámadt, győztes Krisztus dicsérete hangzik el,






Mária Magdolna tanúságtételével, amely ma is szerepel a misében.