1 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. 4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. 9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az ÚR. 13 De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. 14 Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!
15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent gyülekezést, és a hetedik napon is tartsatok szent gyülekezést. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házatokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, akár jövevény, akár az ország szülötte, aki kovászosat eszik. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek bárhol laktok!
21 Azután összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. 22 Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. 23 Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson. 24 Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. 25 Amikor bementek arra a földre, amelyet az ÚR ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást. 26 És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás, 27 akkor így feleljetek: Az ÚR páskaáldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult. 28 Azután elmentek, és úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el.

De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás. (2Móz 12,13)

Krisztust, mint személyes Megváltómat már kora gyerekkoromban befogadtam. Az életem azonban éveken keresztül félelmekkel volt tele. Azt hittem, hogy ha Jézus visszajövetelekor épp bűnt követnék el, örökre elvesznék. Ez a biztonság-hiány megfosztott engem Isten gyermekeinek örömétől.
Izrael elsőszülötteinek megmeneküléséről szóló történetet olvasva hirtelen világossá vált az üzenet. Isten azt kérte, hogy fogják a leölt állatok vérét, és kenjék be vele a házak ajtófélfáit. "Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket". Nem azt mondta, hogy "itt lakik Mózes; ő Isten embere, ezért elmegyek mellette." Vagy: "itt van Miriam, aki nem elég jó". Nem aszerint döntött, hogy milyen emberek laknak a házban. A vér volt az egyetlen ok, ami miatt a pusztító továbbment.
Ez számomra egy emlékeztető volt arra, hogy Jézus vére kiontatott értünk. "Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is, kegyelme gazdagságából." (Ef 1,7). Krisztus vére kegyelemből ontatott ki értünk, és ez a biztonságunk forrása. Amikor kételyek merülnek fel bennünk az üdvösségünket illetően, mindig Jézus elvégzett munkájában és szavaiban bízzunk és ne az érzelmeinkben.

Imádság: Köszönjük, Krisztus Jézus, hogy átvetted a helyünket a kereszten, és megtisztítasz a bűn szennyétől. Ámen.

Az üdvösségünk csak azon múlik, amit Krisztus értünk tett.
Ruth Nussbaumer (Alsace, Franciaország)

IMÁDKOZZUNK A FÉLELEMMEL TELI HÍVŐKÉRT!