"Ha pedig elhal, sok
gyümölcsöt terem." János 12,24b
Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját
életéről, mint földbe esett gabonamagról. Isten vetette azok közé a körülmények
közé, ahol élt. Nem voltak könnyű körülmények. Nem volt könnyebb, mint a tied.
Senki nem értette Jézust, a családja sem, a papi fejedelmek sem, a világ sem. Ő
mégis engedelmes volt. Egyre teljesebben elhalt, egészen a kereszthalálig. Te és
én az Ő gyümölcsei vagyunk. De a gyümölcs nem olyan, mint a fa. Az alma sem
olyan, amikor leesik. Csak ha belekerül a földbe, és elhal. Akkor a fa mellett
egy kis almafa növekedik. Ha Jézusból való vagy, ugyanaz az utad. Beleesni a
körülményeidbe, és ott elhalni. Akkor terem sok gyümölcsöt az életed. És akkor
kit látnak? Téged? Nem! Jézust! Ess hát bele a földedbe, amelyik minden
részletében azért adatott, hogy belehalj, hogy Jézushoz hasonló lehess! Minden
élet halálon megy át. Így mondja Pál a 2Kor 4,12-ben: "Azért a halál mi bennünk
munkálkodik, az élet pedig ti bennetek." Amikor hagyod magadban munkálkodni a
halált, akkor fog másokban munkálkodni az élet. Ne higgyétek, hogy olcsó dolog
az, hogy emberek felébredjenek körülöttünk. Ott valakiben mindig munkálkodik a
halál. Nincs mennyei tűz, ha nincs az oltáron áldozat! Akarsz-e az oltáron
áldozat lenni? Hajlandó vagy-e magadat feladni, hogy mások élhessenek
körülötted?! Köszönd meg az Úrnak, hogy mindent célirányosan, akarata szerint
rendezett úgy az életedben, hogy ami belőled való, az a halálba kerüljön, és
minden, ami Belőle való, megvalósuljon, és láthatóvá legyen rajtad
keresztül.
Kommentáld!