Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz
régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így
kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”
Mt 9,14-17

Elmélkedés:

Két időszakról beszél Jézus a mai evangéliumban. Arról az időről, amikor
együtt van övéivel, és arról, amikor eltávozik körükből. Az első időben a
tanítványokat nem a böjtölés vagy a szomorkodás jellemzi, hanem az
együttlét öröme. Úgy örülnek Jézus jelenlétének, amilyen egy násznép
öröme. Jézus távozását követően új időszak köszönt be, a próbatételek
időszaka, amikor majd kiderül, hogy kinek mennyire szilárd a Jézussal való
kapcsolata. Új lelkületre van szüksége a tanítványnak ahhoz, hogy az
üldözések idején is megőrizze hitét és hűségesen kitartson a
tanúságtételben. A megújulás nem külsőségeket jelent, hanem a belső
odaadottságot az Úrnak. Ez utóbbi korszak egyben felkészülés is Krisztus
második eljövetelére, illetve a vele való találkozásra az
örökkévalóságban. Boldogok vagyunk, ha megőrizzük magunkban a várakozás
lelkületét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.