2013. július 17. – Szerda
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27
Elmélkedés:
Tanításának befejezéseként a mai evangéliumban Jézus hálát ad a mennyei
Atyának a kinyilatkoztatásért. Szavai szerint Isten üzenetét nem azok
értik meg, akik evilági bölcsességre vagy okosságra tettek szert, hanem
azok a kicsinyek, akik a szívüket kitárják a tanítás befogadására. Isten
megismerésére nem emberi értelmünk használatának köszönhetően jutunk
el, hanem maga Isten fedi fel számunkra önmagát, életét. Istennek ezt az
önközlését nevezzük kinyilatkoztatásnak, amelyből feltárul az Atya, a
Fiú és a Szentlélek egyedülálló és kölcsönös szeretetkapcsolata,
valamint az, hogy az isteni szeretet kiárad az emberek felé.
Isten belső életének megismerése Jézus Krisztus, a Fiúisten által
vált lehetővé, aki ebben az értelemben a kinyilatkoztatás teljessége. A
mennyei Atya a Fiúban mutatja meg irántunk való irgalmas szeretetét, aki
küldetésének teljesítése után elküldi a világba a Szentlelket. E
hozzánk érkező isteni szeretet viszonzásaként a Fiú által a
Szentlélekben felemelkedve juthatunk el az Atyához imádságainkban és
életünkkel. Ha szeretnénk egyre jobban megismerni az Atyát, akkor
Krisztust kell megismernünk. Ha szeretnénk észrevenni a mennyei Atya
szeretetének jeleit saját életünkben, akkor Krisztust kell megismernünk,
akiben hozzánk érkezik az isteni szeretet. Nem elég az ő tanítását
hallgatnunk, hanem személyét kell ismernünk, s hozzá kell hasonlóvá
válnunk.
Kommentáld!