2013. július 23. – Kedd, Szent Brigitta, Európa társvédőszentje

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
   szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
   bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
   még többet  teremjen. Ti  már  tiszták vagytok  a tanítás  által,  amelyet
   hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.  Miként
   a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn,  úgy
   ti sem, ha nem  maradtok bennem. Én vagyok  a szőlőtő, ti a  szőlővesszők.
   Aki bennem marad, és  én őbenne, az bő  termést hoz. Mert nélkülem  semmit
   sem tehettek. Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint a szőlővesszőt,  és
   elszárad. Összeszedik, tűzre  vetik és  elégetik. Ha  bennem maradtok,  és
   szavaim  is  bennetek  maradnak,   akkor  bármit  akartok,  kérjétek,   és
   megkapjátok. Azáltal  dicsőül  meg  Atyám,  hogy  bő  termést  hoztok,  és
   tanítványaim lesztek.
   Jn 15,1-8

   Elmélkedés:

   Szent  Brigitta   ünnepén  a   szőlőtőről  és   a  szőlővesszőkről   szóló
   példabeszédet olvassuk.  Jézus példabeszédének  értelme világos:  Krisztus
   tanítványa úgy kapcsolódik Mesteréhez, mint a szőlővesszők a szőlőtőhöz. A
   kapcsolat nem egyirányú, hanem  kölcsönös. Ahogyan ő ragaszkodik  hozzánk,
   úgy kell nekünk is kitartanunk mellette,  és ahogyan ő szeret minket,  úgy
   kell nekünk is szeretnünk őt. E  nélkül elszakadnánk tőle, és nem  tudnánk
   nemhogy bőséges, de semmilyen termést sem hozni.
   A példabeszéd egyik kulcsszava az „igazi.” Jézus ezzel kezdi szavait:  „Én
   vagyok az igazi  szőlőtő” (Jn 15,1).  Miért emeli ki  ezt? Az  ószövetségi
   írásokban,  főként  a  prófétai  jövendölésekben  gyakran  szerepel  az  a
   hasonlat, amely szerint a választott nép  az Isten szőlőskertje. A nép  az
   Isten tulajdona, ahogyan a szőlőskert a  gazdájáé. A hasonlat tehát a  nép
   és  Istene  közötti  szövetséget   jelképezi.  Jézus  valójában   önmagára
   alkalmazza ezt a  korabeli emberek számára  jól ismert hasonlatot.  Azzal,
   hogy „igazi szőlőtőnek” nevezi magát,  azt állítja, hogy a régi  szövetség
   helyébe újat  hoz ő,  az  új szőlőtő.  Isten  új választott  népéhez  azok
   tartoznak, akik Jézushoz és az ő közösségéhez kapcsolódnak.
   A  közösség  belső   megosztottsága,  valamint  a   külső  üldözések   azt
   eredményezhetik, hogy  valaki  leszakad  a  szőlőtőről,  azaz  eltávolodik
   Krisztus szeretetétől.  Annak  érdekében, hogy  valamennyien  megmaradjunk
   szeretetében, a közösség  belső egységének  megteremtésére és  megőrzésére
   kell törekednünk, és erősítenünk kell  egymást, hogy a külső  nehézségeket
   és a támadásokat is elviseljük.
   © Horváth István Sándor