Abban az időben: Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”

A magvetőről szóló példabeszédben a magok különböző helyekre hullanak. Kövek, tövises bogáncsok közé vagy éppen az útszélre. De ez csupán a mellékhatás, mert a magok többsége jó földbe hull. Valamivel később tanítványai kérésére Jézus elmondja a példázat értelmérténet az Isten igéjéről és annak hirdetéséről szól. Vizsgálhatnánk, hogy mások hogyan fogadják Isten üzenetét, de ez aligha szolgálná lelkünk fejlődését. Nem is ez a feladatunk. Inkább azon érdemes elgondolkoznunk,t. Ezek szerint a jelképes tö hogy bennem milyen talajra talál Isten szava?
Talán keményre taposott útszél vagyok? Ha rövid ideig szívesen hallgatom a tanítást, de aztán hamar el is felejtem annak tartalmát, akkor útszélhez hasonlít lelkem, Isten szava nem tud bennem gyökeret ereszteni. Vagy talán sziklakemény szívembe hull a mag? Ha úgy gondolkodom, hogy mindent meghallgatok, de bennem ugyan nem fog gyökeret verni, hatást elérni a tanítás, akkor sziklás talajra hull a mag bennem. Vagy talán tövises a lelkem, s nem törődöm azzal, hogy a mindennapi gondok tövise elnyomja bennem a tanítás jó magját? Jó föld is lehetek. Képes vagyok sokszoros, akár százszoros termést hozni.
A magvetők, az igehirdetők számára is fogalmazzunk meg egy tanulságot: ne várjunk gyors eredményt, gyors lelki növekedést, hiszen mindennek megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava nem mindig a legideálisabb körülmények között növekszik az emberi szívekben, hiszen sokszor ki van téve az idők viharainak.
© Horváth István Sándor

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen.