A BÉKE SZIGETE

NAPI EVANGÉLIUM!!

10 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

us 4. 2013. auguszt – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította:
Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő
elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és
elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember

élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen,
még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

Gazdag vagy, mert élsz
Wass Albert írja a következőket a szegénységről és az igazi gazdagságról:
„Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A
rigónak sincs. Mégis ő a legvidámabb teremtmény. Igaz, neki nem kell cipő,
nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak egy füttyel. Lakásért sem fizet.
Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, s igazad van. A
rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején
elindította az első rigót. Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra! Tanulj
meg örvendeni. Örülni annak, hogy élsz. S mert élsz, gazdag vagy.”
A mai vasárnap evangéliumában példabeszédet olvasunk egy telhetetlen
emberről, aki számára a vagyonban való gyarapodás volt a legfőbb életcél,
az összegyűjtött vagyont azonban csak a földi életben birtokolhatta, a
túlvilágra már nem vihette át.
A példázat elmondását az előzi meg, hogy valaki örökösödési kérdésben
fordul Jézushoz. Erre is érdemes figyelmet szentelnünk. A Jézushoz lépő
személy azt kéri, hogy testvérét szólítsa fel az örökség egy részének, a
neki jogosan járó vagyonrész átadására. Ez valószínűleg nem történt meg,
ezért az illető segítséget kér. A kérés alapja az, hogy abban az időben az
emberek nem csupán vallási kérdésekkel kapcsolatban fordultak az
írástudókhoz, hanem jogi ügyekben is. Ez történik most is, az illető egy
ilyen örökösödési vitában kéri Jézus közreműködő segítségét. Ő viszont azt
érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a
telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Pénzügyi,
anyagi kérdésekben nem kíván állásfoglalást tenni, mert ez távol áll
küldetésétől. Következetességét jelzi, hogy amikor az írástudók kérdezik
őt a császárnak fizetendő adóval kapcsolatban, akkor is röviden hárítja el
magától az ügyet (vö. Mt 22,15-22).
Az örökséggel kapcsolatos kérdés alkalmat ad Jézusnak arra, hogy tanítást
adjon az anyagi javakhoz való viszonyulásról. Tanítása természetesen már
nem az őt megszólító személynek szól, hanem a nagyobb számú népnek.
Példázata egy olyan emberről szól, aki esztelenségében azt véli, hogy
gazdagsága és vagyona majd megadja neki élete boldogságát.
Gondolkodásmódja elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj,
egyél, igyál, s élj jól! Mindened megvan! (vö. Lk 12,19).
Érdekes, hogy az ember önmagához beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz
döntést, ami befelé fordulását, bezárkózását jelzi. Terveiből azonban
hiányzik az Isten és nem gondol embertársaira sem, akiket segíthetne,
támogathatna vagyonából. Az eddig kirekesztett Isten azonban belép az
életébe és meghiúsítja terveit. Ez hozza a történet fordulatát. A vagyon
adta előny nem nyújt védelmet a halál ellen. Biztosíthatja a földi
boldogulást, de többet nem. Az örök élet szempontjából már semmit sem ér,
sőt akadály lehet az üdvözülésben. A jézusi példabeszéd arra is emlékeztet
minket, hogy a végső számonkérést nem kerülhetjük el. Jézus nem állítja
azt, hogy a gazdagság önmagában rossz, de azt egyértelműen jelzi, hogy ha
valaki nem embertársai segítésére használja azt, hanem csak önző módon a
maga jólétére fordítja, akkor emiatt nem juthat az örök életre. Senki
számára nem lehet legfőbb életcél az anyagi javak megszerzése és az
anyagiakban való bővelkedés!
A példabeszéd záró része azt a buzdítást fogalmazza meg számunkra, hogy
lelki kincsek gyűjtésére használjuk földi életünket, mert ezek biztosítják
számunkra az üdvösséget. Törekedjünk az Istenben való gazdagodásra! Hiába
volna nagy vagyonom, ha a lelki kincseket értéktelennek tekintem. Hiába
gondolom magamat gazdagnak, ha nincs szükségem az Istenre. Hiába
gyönyörködöm vagyonom látványában, ha nem látom meg a segítségre szoruló
szegényeket. Az anyagi javak helyett érdemesebb az Isteni Gondviselésre
bíznom magamat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy az
Istenben való gazdagodásra törekedjenek, s ezt tanítod nekünk is.
Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül
szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki
gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a
kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget
szenvedőket. Segíts minket, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni
gondviselésben bízzunk! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Címkék: