A BÉKE SZIGETE

NAPI EVANGÉLIUM!!

10 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

2013. augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

A szeretet tüze
Az 1952-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia írótól, Francois
Mauriac-tól származik a következő gondolat: „Azon a napon, amelyen nem ég
bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől”. Ha nem gyakorolnánk a
szeretetet nap mint nap, a lelki jégkorszak idejét élnénk. Az emberek
elhidegülnének egymástól, a házastársak fagyos tekintettel néznék egymást,
a gyerekek dideregve keresnék biztonságukat. Szükségünk van arra, hogy
égjen, lángoljon bennünk a szeretet érzése. Keresztényként nem lehet más a
hivatásunk, mint hogy sokszor fagyosnak tűnő világunkban állandóan
felszítsuk magunkban és felgyullasszuk másokban Isten szeretetének tüzét.
Jézus a mai evangéliumban érdekes, de könnyen félreérthető kijelentéseket
tesz. Többek között ezt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a
földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon” (Lk 12,49). Mire
gondol? Milyen tüzet akar gyújtani? A nyári szárazság idején többször
hallunk hírt tűzvészekről, amelyek a világ számos pontján pusztítanak, és
felbecsülhetetlen károkat okoznak a természetben és az emberek anyagi
javaiban, illetve sajnos sok esetben emberi áldozatokat is követelnek.
Nyilvánvalóan Jézus nem ilyen pusztító tűzre gondol. Ő a szeretet tüzét, a
hit fényét, a Szentlélek lángját szeretné meggyújtani szívünkben.
Akarom-e, hogy lángra lobbanjon szívemben Krisztus tüze? A tűz, amely maga
Krisztus. A tűz, amelyet nekem is tovább kell adnom. A tűz, amely fényt
hoz az életembe.
Jézus mondásai az ő földi működésének idejére vonatkoznak, továbbá arra az
időszakra, amikor a Szentlélek által lesz Isten jelen a világban. A
krisztusi tűz megtisztulást, megújulást hozhat az emberek számára. Erre a
tűzre napjainkban nagy szüksége van a világnak és az Egyháznak. Igen,
egyházi közösségünk is megújulásra szorul. A most tartó Hit éve kiváló
alkalom erre, de a megújulást magamon érdemes kezdeni. Ha engem már
megtisztított Krisztus tüze, akkor annak életet újító hatása tovább árad a
közösség és annak tagjai felé.
A hitet, hitemet nem élhetem meg a világtól és az emberektől
elszigetelten. Ennek nagyon egyszerűen az az oka, hogy a valódi hit
cselekvésre ösztönöz, az embertársak felé gyakorolt jócselekedetekre. A
másik oka pedig az, hogy a hit közösséget teremt. Közösséget Istennel és
közösséget a felebaráttal. Az Egyház, mint közösség, azokat az embereket
fogja össze, akiknek közös kincse a hit.
Milyen kapcsolat van a hit és a hit szerinti élet között? A hit életre
váltása (tettekre váltása) nem azt jelenti, hogy cselekedeteink által
akarjuk mindenáron kiharcolni magunknak az üdvösséget, hanem hogy Isten
kegyelme a hit által gyümölcsöt hoz életünkben. Ezen a ponton érdemes
tisztáznunk azt, hogy az Egyházhoz, mint Krisztus testéhez való
tartozásunk nélkül nem hozhat gyümölcsöt hitünk, nem erősödhetünk a
hitben, nem adhatjuk tovább meggyőződéssel a hitet és nem tehetünk
hitelesen tanúságot hitünkről. Ha mindezeket mégis meg szeretnénk
valósítani, hiszen nem is lehet más a célunk, mint ezek megvalósítása,
akkor őriznünk kell a teljes közösséget az Egyházzal. Hitünknek tehát van
egyéni és közösségi vonatkozása is, s ez utóbbi messze többet jelent, mint
a hit együttes megvallását a közösségi istentisztelet, a szentmise
alkalmával. Gyulladjon fel szívünkben az Egyház iránti szeretet tüze!
Emberi életünk születésünktől a halálunkig be van ágyazva a szentségek
rendjébe, ami a kereszteléstől a betegek szentségéig vezet. E
szentségekben, amelyek valójában a hitélet megnyilvánulásai, Isten
kegyelme jut el hozzánk az Egyház közreműködése által. S íme, itt is
felfedezhetjük, hogy nincs hit, nem létezik hitélet Egyház nélkül, bár
napjainkban sokan hangoztatják, hogy ők vallásosak, de hitük megéléséhez
nincs szükségük az Egyházra. A Hit évében talán őket is segítenünk
kellene, hogy visszataláljanak vagy rátaláljanak az Egyházra.
© Horváth István Sándor

Címkék: