A BÉKE SZIGETE

NAPI EVANGÉLIUM!!

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

2013. október 13. – Évközi 28. vasárnap

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így
kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk! Ő rájuk tekintett, és így
szólt hozzájuk: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak! Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen? Aztán hozzá fordult: Kelj fel és
menj! Hited meggyógyított téged.
Lk 17,11-19

Elmélkedés:

A hála több mint …
Az ismert magyar író, Gárdonyi Géza írja egy helyütt: „A tanító legnagyobb
tövise a hálátlanság. De mindig gondoljunk a legfőbb tanítómesterre, hogy
neki e tövisekből egy egész koszorú jutott”. Gárdonyi természetesen
Krisztusnak, a legfőbb tanítónak példáját állítja az iskolákban tanítók
elé. Jézus példáját, aki egész életében jót tett az emberekkel, mégis
élete során, de legfőképpen élete végén, szenvedésekor és halálakor az
emberi hálátlanságot tapasztalta meg.
A hit és a hála témájával találkozunk a mai vasárnap evangéliumában. A
hittel, mint a gyógyítás megelőző feltételével és a hálával, mint a
gyógyulást követő érzés kifejezésével. Tíz leprás betegségből
meggyógyított emberről olvasunk az evangéliumban, akik közül kilenc
hálátlannak bizonyult. Egyetlen személy tért vissza gyógyítójához, hogy
kifejezze háláját, köszönetét. Jézusnak is fájt hálátlanságuk. Keserűen
kérdezte: „Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna,
hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” (Lk 17,17-18).
A hálátlanság korunkban szinte népbetegséggé vált. Mintha mindenkinek
elromlott volna az emlékezőtehetsége. Mintha mindenki megfeledkezne arról,
hogy mennyi jót köszönhet Istennek vagy embertársainak. Mintha mindent
természetesnek vennénk, és semmit sem értékelnénk ajándékként. Mit jelent
a hála? Az udvariasságból mondott köszönet még nem hála, a hála több
ennél. Ha jól nevelt ember módjára megköszönünk valamit, ez még nem hála,
a hála több ennél. Ha illendőségből megköszönjük, aminek megfizettük az
árát, ez nem hála, a hála több ennél. Ha az ajándékba kapott, ingyenes
dolgoknak örülünk, ez még nem hála, a hála több ennél. A hálára nem
Istennek vagy a másik embernek van szüksége, hanem nekünk. Nekünk van
szükségünk arra, hogy kifejezhessük hálánkat és ezáltal nemesebbé váljon a
lelkünk.
Távol álljon tőlünk az a szándék, hogy a tíz leprás történetét olvasva
elítéljük a kilenc hálátlant! Ha csak ennyit tennénk, akkor nem értettünk
meg semmit a történet mondanivalójából. A történet inkább ösztönözzön
bennünket arra, hogy mindenben Isten ajándékát lássuk és mindenért legyünk
hálásak! Ha emberi kapcsolatainkból eltűnnek az önzetlenül végzett,
viszonzást nem váró jócselekedetek, eltűnik a hála is. Hálánk soha ne
maradjon érzés vagy gondolat, hanem fejezzük azt ki szavainkkal, és ha van
lehetőségünk arra, hogy a másik emberrel jót tegyünk, akkor viszonozzuk
jószívűen cselekedetét!
Vegyük szemügyre emberi kapcsolatainkat! Mitől romlanak el egy idő után?
Több kiváltó oka lehet annak, ha megneheztelünk, megharagszunk valakire. A
régi barátságok sokféle ok miatt megszűnhetnek. Megszakítjuk a kapcsolatot
azokkal, akik bántanak, bántalmaznak minket, de akkor is, ha szándékosan
vagy akaratlanul kárt okoznak nekünk. A félreértés, a féltékenység vagy a
visszautasítás szintén kiválthatja a szakítást. De mindennél jobban fáj,
amikor valaki hálátlan hozzánk. Korábban jót tettünk vele, de ő erről már
megfeledkezett. Ha a szomorúság és elkeseredettség emberi érzését
alkalmazhatjuk Istenre, akkor azt állíthatjuk, hogy Istennek mindennél
jobban fáj, amikor az emberi hálátlanságot látja.
A szentmise hálaadás. Hálaadás Istennek a tőle kapott adományokért, lelki
javakért, kegyelmi segítségért. Amikor Isten elé állunk, érezzük, hogy a
szó kevés, az érzés kevés, a gondolat kevés. Mit adhatunk Istennek hálánk
kifejezéséül? Valójában egyetlen dolgot: Jézus Krisztus hálaadásához,
önfelajánlásához csatlakozunk. Ez az Istennek tetsző hálaadás! Ez a méltó
módon kifejezett hála! És miként az Atya elfogadta Krisztus áldozatát és
hálaadását, ugyanúgy elfogadja a miénket is. Azért fontos számunkra a
szentmise, mert így tudjuk leginkább hálánkat kifejezni Istennek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb
dolgokat is az életben, akár Istentől, akár embertársaimtól kaptam azokat!
Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni legalább
szavakkal, és ha a későbbiekben lehetőségem van rá, jócselekedetekkel is.
Nem akarok megfeledkezni egyetlen ajándékodról sem, hiszen oly sok
kegyelmi ajándékot kapok tőled. Hálátlanságom a szeretetlenség jele volna.
Segíts, hogy irántad való őszinte szeretetemmel tanúsítsam, hogy hálás
gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Címkék: