2013. október 15. – Kedd

   Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
   Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
   étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött  rajta. Az Úr ekkor így  szólt
   hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
   de belül tele vagytok  rablással és gonoszsággal.  Esztelenek! Hát nem  az
   alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
   amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
   Lk 11,37-41

   Elmélkedés:

   A zsidó törvények szerint minden étkezés előtt kezet kellett mosni,  ennek
   elsősorban egészségügyi  okai voltak.  Napjainkban mi  is így  tesszük,  a
   betegségek  vagy  fertőzések   megelőzése  érdekében  alaposan   megmossuk
   kezünket. Jézus  ezt  a  törvényi  előírást nem  teljesíti,  -  miként  az
   evangélium beszámol  erről  -  amikor  vendégül látja  őt  a  farizeus.  A
   vendéglátó farizeus nehezményezi ezt, hiszen számára, mint minden farizeus
   számára a mózesi törvények aprólékos  megtartása volt a legfontosabb.  Ezt
   követően Jézus,  aki  valóban  átlépte a  törvények  határát,  felhívja  a
   farizeus figyelmét arra,  hogy a  rászorulók segítése  szintén szerepel  a
   törvényben, és ez sokkal fontosabb szabály, mint a kézmosás.
   Lukács  evangélista  olyan  nem  zsidó  közösségeknek  írja  evangéliumát,
   akiknél nem  volt  jellemző  a  szegények  segítése.  A  történettel  arra
   buzdítja őket, hogy lépjék át  korábbi hagyományaik határát és osszák  meg
   javaikat másokkal. A  rászorulók és a  szegények támogatása a  kezdetektől
   fogva hozzátartozott a keresztény közösség  életéhez, és éppen ez volt  az
   egyik jele annak, hogy valaki a krisztusi közösséghez tartozott.
   Szívünk jóságának egyik jele az,  ha az önzés határát átlépve,  megosztjuk
   másokkal javainkat. Ne kényszerből, hanem önzetlen szeretetből tegyük ezt!
   Még a legkisebb jócselekedet is Krisztusnak tett jócselekedet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, mindent tőled kaptam, s mindent neked köszönhetek. Ezért kész vagyok
   tiszta szívből mindent visszaadni neked. Örömmel és szabad akarattal  adok
   neked, Uram, mindent.  Tartsd meg  mindig ezt  az érzést  a szívemben,  és
   vezess engem magadhoz!