2013. november 12. – Kedd

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének
   vagy bojtárjának, amikor  a mezőről  hazajön: „Gyere ide  tüstént, és  ülj
   asztalhoz.” Nem ezt  mondja-e inkább: „Készíts  nekem vacsorát, övezd  fel
   magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és  ihatsz
   te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?  Így
   ti  is,   amikor  megteszitek,   amit  parancsoltak   nektek,   mondjátok:
   haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak  azt tettük, ami a  kötelességünk
   volt.
   Lk 17,7-10

   Elmélkedés:

   A tanítvány kötelessége  a következő:  hűséges szolgálat  Istennek, a  hit
   megőrzése és Isten parancsainak  teljesítése. Aki mindezt megteszi,  nincs
   oka  dicsekvésre,  mert  csak   kötelességét  teljesítette.  Korunkban   a
   kötelességek rovására  sokszor  túlhangsúlyozzák a  jogokat.  A  különféle
   világi jogrendek  előbb beszélnek  a személyek  jogairól, s  csak utána  a
   kötelességekről. A gyakorlatban  pedig még jobban  felborul az  egyensúly,
   hiszen  az  emberek   körömszakadtáig  ragaszkodnak  jogaikhoz,   miközben
   megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak,  ha valaki számon  kéri
   őket.
   Természetesen nem  az alapvető  emberi  jogok tiszteletben  tartása  ellen
   beszélünk, amelyek mindenkire  érvényesek. A  felnövekvő nemzedékeket  nem
   elég megtanítani a jogaikra, hanem a kötelességük teljesítésére is nevelni
   kell őket.
   Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni.
   A szolgálat igazi lelkületét tőle tanulhatjuk meg, aki egyértelművé  teszi
   számunkra,  hogy  az   embereknek  szolgálva   magának  Istennek   végzünk
   szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív bennünket,  hanem
   arra, hogy teljes szabadsággal, a  Szentlélekben megújulva és az  üdvösség
   reményében Istennek  szenteljük  életünket. Isten  szolgájának  lenni  nem
   megalázó,   hanem   éppen   ellenkezőleg,   kitüntetést   jelent.    Isten
   együttműködésünket kéri szándékainak  megvalósításához. Ezt a  szolgálatot
   csak  teljes  alázatossággal  lehet  végezni.  Tanuljuk  meg  Jézustól  az
   alázatot és a szolgálatot!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, add,  hogy a  lélek  igazi javait  szeressük,  a többit  te  megadod
   ráadásként.  Add,  hogy  ne  vágyódjunk  az  ideigtartó  javakra,   legyen
   számunkra  közömbös,  hogy  megszerezzük  vagy  elveszítjük  azokat.  Hadd
   használjuk  gyümölcsözően  a  gazdagságot,  és  segíthessük  a  szükségben
   lévőket. A mester, aki minderre megtanít minket, te vagy Krisztus, és a te
   Atyád!