2014. február 9. – Évközi 5. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt  tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld  sója.
   De ha a só ízét veszti, mivel  sózzák meg? Nem való az egyébre, mint  hogy
   kidobják, s  eltapossák az  emberek.  Ti vagytok  a világ  világossága.  A
   hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak,  hogy
   a  véka  alá  rejtsék,  hanem  a  lámpatartóra  teszik,  hogy   világítson
   mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek  előtt,
   hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
   Mt 5,13-16

   Elmélkedés:

   Időszerű példázat
   A  II.  Vatikáni   zsinat  dokumentumait  vagy   más,  hivatalos   egyházi
   megnyilatkozásokat  olvasva  könnyen  észrevehetjük  ezen  írások  nyitott
   jellegét. Nem  kívánnak  végérvényes  definíciókat  adni.  Nem  zárnak  le
   véglegesen nyitott kérdéseket. Nem  döntenek el régóta vitatott  teológiai
   kérdéseket. Inkább irányt mutatnak. Ebben az értelemben az évszázadok  óta
   tartó párbeszéd folytatásai,  mert a  valódi párbeszédnek nem  lehet az  a
   célja, hogy bizonyos  kérdések eldöntésével lezárják  magát a  párbeszédet
   is.  Az   isteni  kinyilatkoztatás   megértése  terén,   Isten   titkainak
   felfedezésekor szintén  nem lehet  cél, hogy  örökre  megváltoztathatatlan
   módon fogalmazzunk meg  igazságokat. Nem  arról van szó,  hogy az  igazság
   megváltoztatható, torzítható  vagy  elferdíthető, hanem  a  nyitottságról,
   hogy   a    későbbiekben   még    jobban   megismerhetünk    valamit.    A
   természettudományok területén szintén megfigyelhető ez a nyitottság,  mert
   az újabb kutatások  új titkokat  tárnak fel  az ember  számára és  ezeknek
   köszönhetően a korábbi elméleteket esetleg módosítani szükséges.
   A  Szentírás,  az  evangélium  és  Jézus  kijelentéseinek   magyarázatával
   kapcsolatban ugyanígy szükség van a  nyitottságra. Furcsa volna, ha  olyan
   megállapításokat tennénk,  hogy Jézusnak  egy kijelentése  ezt jelenti  és
   minden más nézet helytelen. Nagy hiba volna ilyen módon szűk korlátok közé
   szorítani a krisztusi  tanítás gazdagságát. Főként  az ő  példabeszédeire,
   hasonlataira igaz  ez. Az  értelmezési lehetőségek  a korok  és az  emberi
   környezet  változásával,  a  kultúra  fejlődésével  kiszélesednek,   ezért
   hasznos,  ha   az  adott   kor  embere   számára  próbálunk   igazságokat,
   tanulságokat megfogalmazni belőlük.
   Néha  meglepődünk  azon,  hogy   Jézus  példázatai  mennyire   időtállóak,
   évszázadokon, évezredeken keresztül változatlanok. A só íze nem  változik.
   Jézus korában is ugyanolyan lehetett,  mint manapság és ugyanilyen lesz  a
   jövőben is. Régen is  és ma is ugyanarra,  az ételek ízesítésére,  illetve
   tartósításra használták. A lámpa régen is  és ma is azt a célt  szolgálta,
   hogy világítson.  Nyugodtan eltekinthetünk  attól a  formai  különbségtől,
   hogy 2000 évvel ezelőtt olajlámpást használtak, ma pedig  energiatakarékos
   izzókat.  Jézus  időtálló  példázatai  megkönnyítik  számunkra  a   helyes
   értelmezést.
   Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok  a
   világ világossága” (Mt 5,13-14). A világ olykor szinte hihetetlenül  gyors
   változását, az  értékek leértékelését  és  eközben a  maradandó  igazságot
   keresőket látva tesszük fel a kérdést: mi az Egyház feladata  napjainkban?
   Ha megelégszünk szokásos figyelmeztetéseink újbóli hangoztatásával, aligha
   tesszük azt, amit az Úr kér tőlünk. Ha kisajátítjuk magunknak az  üdvösség
   útjának felügyeletét és  előírásokkal akarjuk  kényszeríteni az  embereket
   arra, hogy az általunk célba vezetőnek tartott úton maradjanak,  beleesünk
   egy farizeusi  csapdába, amiből  nincs  kiút. Jobb  volna tehát  a  magunk
   igazsága helyett  Krisztus  igazságához  ragaszkodnunk.  Jobb  volna  újra
   felfedezni a  krisztusi igazság  gazdag tartalmát  és azt,  mint  világító
   fényt  felmutatni  a   világnak.  Nemde  így   tudunk  fényes,   világító,
   megvilágosító példát  mutatni?  Nem  a  magunk  példáját,  hanem  Krisztus
   példáját! Talán  itt  az idő,  hogy  újfajta módszereket  alkalmazzunk  az
   emberekkel  való  kommunikáció,   a  párbeszéd,  az   igehirdetés  és   az
   evangelizáció terén. Talán eljött az idő,  hogy új utakat keressünk a  más
   vallási  közösségekkel   és  felekezetekkel   való  egység   megvalósítása
   területén. Talán eljött annak az  ideje, hogy ne csupán azt  hangoztassuk,
   hogy ki, miért van kizárva a szentségek vételéből, hanem megkeressük annak
   lehetőségét, hogy  az  isteni  kegyelem  az  ő  életüket  is  megújítsa  a
   szentségek által. Talán itt  az ideje, hogy a  szegények felé új  formában
   mutassuk ki önzetlen szeretetünket.
   Talán ezt  jelenti, hogy  a  föld sójává  és  a világ  világosságává  kell
   válnunk. Talán így tudjuk keresztényként Isten országát építeni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! A te örömhíred nem csupán helyes emberi magatartást
   sugalló bölcsesség, hanem az üdvösségre  vezető igazság. Ezt az  igazságot
   szeretnénk mind  jobban megismerni,  s erre  akarjuk nevelni  a  következő
   generációkat. Elfogadjuk örömhíredet, amelyet az Egyház közvetít számunkra
   és ahhoz igazítjuk  életünket. Segíts,  hogy hűségesek  legyünk hozzád  és
   örömhíredhez!  Adj  bizalmat  az   emberek  szívébe,  amikor   igazságodat
   jószándékkal  hirdetjük  nekik!  Segíts,  hogy  hitelesen  tegyünk   rólad
   tanúságot a világban  és szeretetedet  sugározzuk mindenki  felé! Te  légy
   bennünk a fény, hogy világosság legyünk az emberek számára!