2014. március 13. – Csütörtök

   A hegyi  beszédben Jézus  így szólt  tanítványaihoz: „Kérjetek,  és  adnak
   nektek; keressetek,  és találtok;  zörgessetek, és  ajtót nyitnak  nektek.
   Mert aki  kér,  az kap;  aki  keres, az  talál;  aki zörget,  annak  ajtót
   nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
   tőle? Vagy ha  halat kér, ki  ad kígyót neki?  Ha tehát ti  – bár  rosszak
   vagytok – tudtok jót  adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább  jót ad a  ti
   mennyei Atyátok azoknak, akik kérik  őt. Amit tehát akartok, hogy  veletek
   tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény  és
   a próféták tanítása.”
   Mt 7,7-12

   Elmélkedés:

   Az ima és az Istenhez intézett kérések hatásáról és hatékonyságáról beszél
   Jézus. E  részlet  mintegy  kiegészíti  a  Miatyánk  megtanításáról  szóló
   szakaszt, amiről kedden olvastunk. Egyszerű szavakat használ: „Kérjetek és
   adnak nektek” (Mt 7,7).
   Könnyen azt  gondolhatnánk  ez alapján,  hogy  a mi  imánktól  vagy  annak
   minőségétől, esetleg  mennyiségétől függ  a  kérések teljesítése,  de  nem
   erről van szó.  Imáink és  kéréseink hatása  nem rajtunk  múlik, hanem  az
   Isten  jóságától  függ.   Nem  azért  teljesülnek   kéréseink,  mert   jól
   imádkozunk, hanem azért, mert az  Atya jóságos hozzánk. Ezt világítja  meg
   Jézus példázata  az apáról,  aki  gyermekeinek mindig  jót ad.  Isten  nem
   érdemünk miatt, hanem önmaga jóságából és szeretetéből fakadóan ad  nekünk
   minden jót, ami lelkünk javára szolgál.
   „Kérjetek, és adnak nektek” – mondja Jézus. A nagyböjti időben e  szavakat
   arra is  vonatkoztatjuk, hogy  ha  Isten irgalmát  kérjük, akkor  azt  meg
   fogjuk  kapni.  Az   Egyháznak  szüntelenül  hirdetnie   kell  az   isteni
   irgalmasságot, hogy az  emberek tudatában és  emlékezetében állandóan  ott
   legyen az irgalmas Isten arca. Az irgalom új lehetőséget nyit számunkra és
   reményt ad,  amely  megvéd  a  kétségbeeséstől.  Van  kiút  a  bűnös  élet
   állapotából, van lehetőség  arra, hogy  új életet  kezdjünk. Fedezzük  fel
   Isten irgalmát és kérjük bocsánatát vétkeinkért!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Istenem, mikor  találom meg végre  nyugalmamat? Nagyon vágyódik  lelkem
   tehozzád! De erős leszek,  s türelmesen várom azt  az órát, melyen  isteni
   Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig  csak az lesz a gondom, hogy  neki
   tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.