2014. február 22. – Szombat, Szent Péter apostol székfoglalása

   Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,  megkérdezte
   tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt  válaszolták:
   „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,  aki Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának.”
   Ő tovább  kérdezte  őket: „Hát  ti,  kinek tartotok  engem?”  Simon  Péter
   válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az  élő Isten Fia.” Erre Jézus azt  mondta
   neki:  „Boldog  vagy,  Simon,  Jónás  fia,  mert  nem  a  test  és  a  vér
   nyilatkoztatta ki  ezt neked,  hanem  az én  mennyei Atyám.  Ezért  mondom
   neked, hogy te Péter vagy,  és én erre a  sziklára építem Egyházamat, s  a
   pokol kapui  nem  vesznek erőt  rajta.  Neked adom  a  mennyek  országának
   kulcsait. Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
   Mk 16,13-19

   Elmélkedés:

   Szent Péter apostol  székfoglalásának ünnepe az  Egyház egységét  jeleníti
   meg.  Annak  az  Egyháznak  az  egységét,  amelyet  maga  Jézus   Krisztus
   alapított, s amelynek vezetését elsőként  Péter apostolra bízta. Péter  és
   az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak  példája
   szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy
   megőrizzék Isten népének egységét.
   A történelem folyamán az Egyház számára minden bizonnyal a szakadások,  az
   egység sérülése jelentették a  legfájdalmasabb sebeket. Ebből  következik,
   hogy talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység
   megvalósulása lehet a  leghitelesebb jel korunkban  a világ számára,  hogy
   Egyházunkban felismerje  azt a  közösséget,  amelyet napjainkban  is  maga
   Krisztus éltet. Ez a Krisztusra  alapozott belső egység valóban  hitelessé
   teszi az  evangélium hirdetését,  amely Krisztus  földi helytartójának,  a
   pápának, a  vele egységben  lévő  püspököknek és  az ő  munkatársainak,  a
   papoknak  és  a  szerzeteseknek,  valamint  a  világi  híveknek   egyaránt
   feladata.
   Az evangéliumban  Jézus  először  arról  kérdezi  tanítványait,  hogy  mit
   gondolnak róla az  emberek, akik hallgatják  tanítását és látják  csodáit,
   majd ugyanazt  a  kérdést a  tanítványokhoz  intézi, akik  állandóan  vele
   járnak. Ez  a kérdés  ma a  mi  szívünket érinti  meg, bennünket  is  arra
   ösztönöz, hogy válaszoljunk rá. Kinek tartom én Jézust?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem! Nem tudom, hogy milyen  megpróbáltatások és nehézségek várnak  ma
   rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik, Uram, s ez  elég
   nekem.  Kérlek,  adj  erőt,  türelmet   és  alázatot,  hogy  a  rám   váró
   nehézségekkel szeretetedhez  méltón nézhessek  szembe, s  így  áldozatomat
   egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával.