Napi evangélium

2013. április 11. – Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

Jn 3,31-36

Elmélkedés:

A Szentháromság életének titkába avat be minket Jézus azzal a tanítással, amit a mai evangéliumban olvasunk. Szavai arra ösztönöznek minket, hogy a harmadik isteni személy, a Szentlélek által bekapcsolódjunk ebbe az életbe. A mi Urunk azt szeretné, hogy minél jobban megismerjük Istent, s ezáltal felébredjen bennünk az iránta való szeretet vágya.
A hitre jutáshoz elengedhetetlenül szükséges hogy az igaz Istenről helyes képet alkossunk és hordozzunk szívünkben. Egy helytelen istenkép hitetlenséget hordozhatja magában. Istent a második isteni személy, a Fiú, Jézus Krisztus személye és tanítása által ismerhetjük meg, akinek a tanúságtétele igaz, s aki egyszerűen, de meggyőzően tanít minket a mennyei dolgokról, Isten életének titkairól. Jézus tanítása által az ég vonzáskörébe kerülünk és lélekben egyre közelebb kerülhetünk a minket szerető Istenhez.
A mai evangélium ugyanakkor rávilágít küldetésünkre is. „Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti” (Jn 3,34) – olvassuk. A kijelentés mindenekelőtt Jézusra vonatkozik, aki azért jött, hogy mindenkinek hirdesse az Isten országáról szóló örömhírt. Feltámadása után pedig parancsba adta apostolainak, hogy folytassák az evangélium hirdetését. Az Egyház minden korban teljesítette ezt a küldetését. Enélkül soha nem jutott volna el a krisztusi tanítás. Most pedig a mi kötelességünk az üdvösség örömhírének továbbadása. Részt veszek-e az Egyház ezen küldetésének teljesítésében?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.
 

(forras:internet)