2014. július 30. – Szerda

   Jézus egyszer ezt  a két  példabeszédet mondta  tanítványainak: Hasonló  a
   mennyek országa  a földbe  rejtett kincshez.  Ha valaki  megtalálja,  újra
   elrejti  azt,  majd  örömében  elmegy,  eladja  mindenét,  amije  van,  és
   megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez,
   aki igazgyöngyöt  keres.  Amikor  aztán egy  nagyon  értékes  igazgyöngyre
   talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
   Mt 13,44-46

   Elmélkedés:

   A földműves által megtalált kincsről és a kereskedő által talált gyöngyről
   szóló iker-példabeszéd az Isten országával kapcsolatban két fontos dologra
   hívja fel figyelmünket.  Elsőként arra,  hogy milyen nagy  érték az  Isten
   országa. Mennyire értékes számunkra az, hogy Jézus elhozta ennek az isteni
   uralomnak az örömhírét,  s ez  az uralom  a mi  életünkben is  megvalósul.
   Másrészt kiderül  e  hasonlatokból,  hogy  az  Isten  országa  cselekvésre
   ösztönöz minket, azaz arra, hogy  mindent tegyünk meg azért, hogy  bennünk
   is  megvalósuljon  és  növekedjen.  Soha  ne  gondoljuk  azt,  hogy  ez  a
   határtalan értékű kincs nem lehet a miénk. Ha fáradozunk megszerzéséért, a
   miénk lehet.
   Vallásosságunkban, Istennel való kapcsolatunkban felül kell emelkednünk  a
   felszínességen és  el  kell jutnunk  arra  a szintre,  amikor  megvalljuk:
   legnagyobb  lelki  kincsünk  az,  hogy  rátaláltunk  Krisztusra,  aki   az
   üdvösséget adja. Ezért a kincsért valóban érdemes minden evilági  dologról
   lemondani, s mindent odaadni azért, hogy a miénk lehessen. Az isteni és az
   emberi törekvésnek találkoznia kell, azaz  nem csupán az ő akarata  legyen
   az üdvösségünk, hanem a  mi legfőbb vágyunk is,  ami nap mint nap  motivál
   bennünket  vallásos   életünkben.   Az  üdvösséget   Krisztus   engedelmes
   szenvedése, halála  és  feltámadása által  nyertük  el, azért  hozzá  kell
   mindhalálig ragaszkodnunk. Ő a mi kincsünk, akit ha egyszer  megtaláltunk,
   hordozzuk szívünkben!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, már  rád találtam,  mégsem  adtam el  mindenem, a  rossz  szokásaim,
   hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek.
   Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem
   vágyok másra, csak hogy a  fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy  kincs
   vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.