Napi evangélium

2013. május 18. – Szombat

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?” Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!” Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.

Jn 21,20-25

Elmélkedés:

Szeretetének háromszori megvallását követően Péter apostol annak a tanítványnak sorsáról kérdezi az Urat, „akit Jézus szeretett.” Egyértelmű, hogy Jánosról van szó, aki az evangéliumában így szokta önmagát megnevezni.
Amikor János evangélista az I. század vége felé, azaz majdnem 70 évvel Jézus halála és feltámadása után lejegyezte ezeket a sorokat, még mindig elevenen él benne a Krisztustól kapott szeretet, amelyben Péter, ő és a többi apostol részesült. Évtizedekkel később, idős korában is jól emlékszik az Úr minden szavára és cselekedetére. Megérintette és kitörölhetetlen mély nyomot hagyott lelkében Jézus szeretete. Hálával emlékezik vissza az utolsó vacsorára, amikor szeretetének végső jeleként Jézus megmosta az ő lábát is, és amikor Jézus mellette ülve neki mondja el, hogy ki fogja őt hamarosan elárulni.
János évekkel később sem felejtette el, hogy az apostolok közül ő volt az egyetlen, aki ott állt a Golgotán, és mielőtt szeretetének bizonyítékaként meghalt a kereszten, Jézus őrá bízta édesanyját, Máriát. Az évek során bizonyára sokszor felidézte magában, amikor húsvétvasárnap hajnalban Péterrel együtt a sírhoz futott, de nem találták ott az Úr testét. Az üres sír hitre ébresztette mindkettőjüket. Valószínűleg sokszor felidézhette magában a feltámadt Jézussal való találkozásokat, amelyeket igehirdetésének részeként sokaknak mondhatott el. Élete utolsó éveiben János evangélista már csak a Jézustól tanult legfontosabbat ismételgette: szeressétek egymást! Mert ezt hallotta, tanulta és tapasztalta.
Engedem-e, hogy megérintsen, megsebezzen Jézus szeretete?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
 

Forras:internet