2013. május 31. – Péntek

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”

Mk 11,11-26

Elmélkedés:

A fügefa megátkozásának elbeszélését a jeruzsálemi templom megtisztítása és az ott tartózkodó kereskedők kiűzése követte. Mindkét esetben Jézus türelmetlenségével találkozunk. A termést nem hozó fügefa esetében látszólag nem jogos Jézus felháborodása, hiszen még nem érkezett el a fügeérés ideje. A tavasz kezdetén nem lehet érett gyümölcsöket találni egyetlen fán sem, ezt nem lehet elvárni.
A templom esetében már teljesen jogos Jézus felháborodása, egyetértünk cselekedetével, mert az Isten házában nincs helye semmiféle kereskedelmi tevékenységnek, még akkor sem, ha olyan állatokat árultak ott a kereskedők, amik az áldozatokhoz voltak szükségesek. A templom nem vásárcsarnok, hanem az imádság háza, az igaz Isten imádásának helye.
Jézus türelmetlenségének az lehet az oka, hogy új idő kezdődik, elérkezett a Messiás ideje. Jézus mindkét cselekedete annak jelképes megerősítése, hogy elkezdődött a messiási idő. A Messiás új korszakot nyit, új időt kezd az emberiség életében. Nem tűrheti tovább, hogy a templomhoz és az ott zajló istentiszteleti szertartásokhoz méltatlan cselekedeteket végezzenek egyesek a templomban. A Messiásnak joga van számon kérni, hogy termett-e gyümölcsöt a fa, miként az emberektől is számon kéri cselekedeteiket. Az Isten által meghatározott időben kell elszámolnunk képességeinkről, időnk felhasználásáról, arról, hogy életünkben a jócselekedetek gyümölcsét teremtük-e. Készen állok-e, hogy Istennek elszámoljak lelki életem gyümölcseiről?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk mélyén néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád, de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.
 

(forras:internet)