Napi evangélium

2013. június 3. – Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Mk 12,1-12

Elmélkedés:

Jézus az üdvtörténetet foglalja össze a szőlőmunkásokról mondott példabeszédében. A szőlő gazdája Isten, a mennyei Atya, aki megteremtette a világot és azt rábízta az emberekre. Az ember felelős a rábízott világért, munkájával Isten teremtő cselekedetét kell folytatnia. Isten kijelöli az ember számára az életteret és parancsokat, törvényeket ad számára, amelyek az emberek együttélését és Istennel való kapcsolatát szabályozzák. Amikor az emberek letértek Isten törvényeinek útjáról ő elküldte szolgáit, a prófétákat, hogy figyelmeztessék őket. A figyelmeztetés azoknak is szólt, akik azt képzelték, hogy a szőlőskert az ő tulajdonuk, vagy igyekeztek azt birtokba venni. Isten világ feletti uralmát azonban az ember soha nem szerezheti meg magának. Isten küldötteit, a prófétákat megölték, a szövetséget megszegték, de Isten továbbra is hűséges maradt. A végső időkben elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, de őt sem kímélték a gonoszok.
A vallási vezetők pontosan értették, hogy miről beszél Jézus. Az ő atyáik, elődeik voltak azok, akik megszegték az Istennel kötött szövetséget, megölték a prófétákat, és most ők maguk azok, akik Isten Fia életére törnek. Gonosz szándékuk Isten üdvözítő tervének része. Minden az ő akaratának megfelelően történt. Jézus keresztre feszítése nem Isten tervének keresztülhúzása, hanem annak tökéletes megvalósulása. A mi Urunk nagy árat fizetett, nagy áldozatot hozott megváltásunkért.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Égi édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.
(Forras:Internet)