Napi evangélium

2013. június 22. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24-34

Elmélkedés:

Az ég madarairól, a mezei liliomról és a réti virágokról költői módon beszél Jézus. Mi természetesen nem irodalmi szempontból elemezzük szavait, hanem azok lelki tartalmát keressük. A mi Urunk ezekkel a szavaival az Isteni Gondviselést magasztalja. A Gondviselés az egész világra, s benne minden élőlényre kiterjed, különösen is az emberre. Az ember esetében azonban nem szűkíthetjük le azoknak a javaknak a biztosítására, amelyek az életben maradásunkhoz szükségesek.
A Jézust megelőző időkben az Isteni Gondviselés azt szolgálta, hogy felkészítse a teremtett világot és az embert a második isteni személy, a Fiúisten jövetelére. És mit szolgál a Jézust követő időkben? Jézus emberré válása, amit a vallási szóhasználatban megtestesülésnek nevezünk, maga is az Isteni Gondviselés része. Isten az emberiség segítségére siet, hogy megmentse a bűnösöket. Ezt nevezzük megváltásnak. Jézus, a Megváltó eljön világunkba, hogy szenvedésével és kereszthalálával megváltást szerezzen nekünk.
A Gondviselés napjainkban is arra irányul, hogy megtaláljuk Istent, bűneink megbocsátóját. A Gondviselés megmutatja számunkra a hit útját, amelyen járva eljuthatunk az üdvösségre. A gondviselő Isten törődik lelkünkkel. Törődik örök sorsunkkal. Megad számunkra minden lelki segítséget az üdvösséghez, de ezzel nem veszi el szabadságunkat, szabad akaratunkat. Mi dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e ezt a segítséget.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok, gyógyíts meg engem, mert nagyon beteg vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted tövében. Hullnak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom, könyörülj rajtam! Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett lábaidat, könnyemmel áztatom.
 

(forras:Net)