Napievangélium

2013. június 24. – Hétfő, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés:

Az Egyház által szentté vagy boldoggá avatott személyek ünnepe, illetve emléknapja a haláluk, azaz mennyei születésük napjához kötődik. Ez alól kivétel Jézus édesanyja, Szűz Mária, akinek több ünnepe is van a liturgikus esztendő folyamán, valamint Szent József és Keresztelő Szent János is. Szent János halálára augusztus végén emlékezünk, ma pedig a születését ünnepeljük, ami már önmagában is személyének jelentőségére utal. Jézus egy alkalommal érdekes kijelentést tesz róla: „asszonyok szülöttei között nem született nagyobb nála” (Mt 11,11).
Keresztelő János születésének különleges körülményeit tárja elénk a mai ünnep evangéliuma. Templomi szolgálata során megjelent Zakariásnak az Úr angyala, és hírül hozta neki, hogy gyermeke fog születni. Ő nem hitt a küldött szavának, mivel ő és felesége, Erzsébet már idősek voltak és éppen életkoruk miatt már nem számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni. Zakariás kételkedésének az lett a következménye, hogy megnémult és nem tudott beszélni egészen addig a napig, amíg az ígéret be nem teljesedett, azaz gyermeke meg nem született. János születésekor nyílik meg újra az ajka a jelenlévő rokonok nagy csodálkozására.
János életével kapcsolatban a Megváltó közelgő jövetelének hirdetésétől a bűnbánat keresztségét végző tevékenységéig és Krisztusra mutatásáig sok mindenre odafigyelhetnénk, de idén, a Hit évében szenteljük inkább figyelmünket apja, Zakariás magatartására. Nem hisz, ezért megnémul. A hitetlenségnek tehát van következménye. Számunkra is van, ha nem is látványos ennyire. A hit, a hitre jutás pedig megnyitja szánkat, hogy Istent magasztaljuk és megvalljuk hitünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szeretlek Jézusom imádásra méltó Arca! Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével. Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem! Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem, Érted, ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből.
 

(forras:Net)