Napi evangélium

2013. július 3. – Szerda, Szent Tamás apostol

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Jn 20,24-29

Elmélkedés:

Szent Tamás apostolt ünnepeljük a mai napon, aki az evangélium szerint hitetlenkedve, kételkedve fogadta apostoltársai szavait arról, hogy távollétében megjelent nekik az Úr. Tamás ezt mondta: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” (Jn 20,25). Ha már egyszer is kételkedtünk valamiben, vagy ha egyszer is megingott bennünk a hit, akkor megértjük Tamás szavait. Ő bizonyosságot szeretne. Nem csak mások vallomása alapján szeretne hinni, hanem a személyes találkozásra szeretné alapozni hitét.
Nyolc nappal később a Feltámadottal való személyes találkozás oszlatja el kételyeit s jut el a hitre. Mi történt valójában Tamással? Mi eredményezte benne ezt a gyökeres változást? Mitől lett e hitetlenkedő ember egyszer csak hívővé? Apostoltársainak tanúságtétele egyáltalán nem volt meggyőző számára. A nyolc napig tartó gondolkozás, értelmi tűnődés szintén nem hozott eredményt, hanem talán csak növelte hitetlenkedését. Az esemény leírásából világosan kitűnik, hogy egyedül a feltámadt Krisztus személyes jelenléte, a vele való közvetlen találkozás rombolja le Tamásban a hitetlenséget. A találkozás pillanatában Tamás ezt mondja: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28). Ez az ő hitvallása. Egy olyan embernek a hitvallása, aki korábban kételkedett. Egy olyan ember hitvallása, aki a hitetlenségből eljutott a hitre.
A hit útján járunk. Néha nekiiramodunk lelkesen, néha csak bukdácsolunk. Mindennapi imáinkban érdemes Jézushoz fordulnunk: Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Az evangélium végén Jézus szava nem csak Tamásnak, hanem minden kor kételkedőinek is szól: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” (Jn 20,29).
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!
 

( forras:net)